November végén megjelenik a Kardok a ködben

Közeleg a karácsony, rákapcsoltak egy kicsit a kiadók, így már idén megjelenik a 2011-es Szkriptúra pályázat legjobbjait tartalmazó antológia, a Kardok a ködben, benne a címadó novellával Sciptorium tagunktól, Néma Ákostól. A novellák mellett helyet kap a kötetben a Wayne Chapman által összeállított anyag az északi embervadászokról, mely alapján a szerzők dolgoztak.

Kardok a ködben

Reklámok

23 hozzászólás

  1. 2011. november 7., hétfő - 7:56 du.

    Gyönyörű borító. Amúgy ez gyors volt.

  2. Tograh Silur said,

    2011. december 13., kedd - 11:01 du.

    Elkezdtem a könyvet, lehet kissé nagyok voltak az elvárásaim, az utóbbi újrakiadások után, főleg mert azok a kedvenceimből válogattak.

    1 Jeszenszky Zsuzsanna: Kettesben
    Hát ha egy novelláskötet elejére kedvcsinálónak egy jobban sikerült művet akartak rakni, akkor igencsak mellélőttek az ízlésemnek.
    10/0 értékelhetetlen számomra

    2. Márkus Csaba: Észak az ebeké lesz
    Hangulatos kis novella, de semmi különleges.
    10/5

    3. Néma Ákos: Kardok a ködben
    A címadó mű ugye, nem rossz de azért azt kifejthetné az író hogy egy félelf lányból akinek tök átlagos múltja van, miképp lesz ilyen übertápos kalandozó? Kicsit erősnek éreztem a karaktert a kifejtett múlt viszonyában. Amúgy várom a folytatást mert ugye félbehagyott érzésem van az olvasás után, és talán arra is fény derül mitől lett ilyen tápos a karakter.
    10/7

    4. Szarka Zoltán: Árnyak gyülekezete
    Remek kis egyperces. Könnyed szórakozás.
    10/7

    Mára ennyit holnap folytatom.
    Köszenet az íróknak és a kiadónak.

  3. Mao said,

    2011. december 26., hétfő - 9:21 du.

    Sziasztok! Évek óta nem ragadtam tollet, de most muszáj volt. Előljáróban annyit, hogy első generációs MAGUS-os vagyok, olvastam (megvettem) az összes létező MAGUS kiadványt. Ez a kötet kiütöte nálam a biztosítékot. Két, maximum három novellán kivül elképzelni sem tudom, hogy miképp sikerült kiadásra kiválogatni ezeket a műveket. Némelyik teljesen kritikán aluli. Ha az írokban tehetséget éreznek, akkor még csiszolják őket, sokat, de ezt könyörgöm ne.

  4. Raon said,

    2011. december 26., hétfő - 11:04 du.

    Egyszer már majdnem hozzászóltam Marcus előekézése nyomán, de talán nem baj, ha csak most írok, mert így már vannak konkrétumok is.
    A kötete kísérő dolgok miatt én is úgy éreztem, hogy szakmai oldalról nézve is érdemes állást foglalni.

    A kötetből eddig az első három novellát olvastam – ezek nálam összességében az Erionos kötet átlagszínvonala felett vannak.

    1. Jeszenszky Zsuzsanna: Kettesben
    Érett stílusban megírt, jellegzetesen női nézőpontú írás, annak minden előnyével és hátrányával együtt. Erőssége a hangulatépítés – gyengéje a konkrétumok hiánya. A novella nem ígér sokat, de azt nagyrészt tartja – egyedül a végén fért rá volna polírozás, hogy jobban üljön a csattanó. Nálam külön piros pontot jelentett az eddigi M* sablonoktól kissé eltérő, mégis helytálló hangulatképek alkalmazása.
    10/6

    2. Márkus Csaba: Észak az ebeké lesz
    Kezdő szerzőtől ritkán látni ilyen ügyesen összerakott írást. Stilárisan kimagaslóan jó, a karakterábrázolása ügyes, a humoros-irónikus vonulatért külön piros pont jár, A novella történetének egyetlen gyengéje a kihasználatlan lehetőségekben van: több volt ebben, mint amennyi a végén elő lett hozva belőle. Összességében ez még így is a figyelemreméltóbb alkotások közül való – nagyon nem egyszerű ilyen egyszerűségében harmonizáló cuccot írni. Nagy áldás lenne a
    M* világában, ha egy kezdő szerző bemutatkozásánál ez lenne a minimum szint.
    10/8

    3. Néma Ákos: Kardok a ködben
    Nehéz erről az írásról pozitív dolgokat írni (merthogy megfogadtam, hogy építő észrevételekkel próbálok élni). A sztori még rendben is lenne, ahogy az ehhez szükséges elemek is. Stilárisan viszont sajnos egyáltalán nem nő fel a szerző a feladathoz. Rengeteg ismerős M* sablontól terhes ez az írás: amelyek szó szrintz kiszívják az erőt még a jobb részekből is. A nevek is bosszantóak, a karakterábárzolás is erősen foghíjas, sokhelyütt rpg sablonoktól terhelt logikátlanságokkal fűszerezett (főleg a félelf csajnál). A párbeszédek többhelyütt egyértelműen rosszak – főleg a rangosabb személyek hordozzák azt a klasszikus hibát, hogy nem képesek a novellában bemutatott személyükhöz, rangjukhoz méltóan beszélni (mindenki ugyanúgy béna szöveggel bír).
    A novellát végül azért csak megmenti a nyilvánvalóan átgondolt háttér megannyi apró részlete – a sok félrecsúszás ettől olvashatóvá szelídül.
    10/4

    folyt. köv.

  5. Tograh Silur said,

    2011. december 27., kedd - 12:45 de.

    5. Czövek Andrea (Mab-Tee): A klán szava

    Nem hiszem, hogy sokan számítottak volna a csattanóra, nekem tetszett, mindazonáltal nekem a nemüket váltó emberek nem jönnek be, sőt undorodom már a témától is.
    10/5

    6. Héja Zsolt: Kiszakítva

    Nekem eddig messze a legjobban tetsző novella a kötetben, igaz semmi különös nincs benne, de jó a történet.

    A vers meg nagyon jó:

    “Vak villám lobban az éjjeli égen
    Néma szél súg ősi dalt
    Verssor a síron elkopott régen
    Hirdette még a diadalt

    Vihart szaggat a förgeteg szele
    Elsodort már oly sok mást
    Halandó vágya nem bírt még vele
    Retten, ha érzi a zuhanást

    Időnek s kínnak förtelmes fattya
    Vajúdott vele jövő s múlt
    Művein kézjegyét ő rajta hagyja
    Itt, a rettentő Végzet ki dúlt!”

    10/8

    7. Sántha László: Vér és árnyék

    Röviden annyit hogy nagyon nem jött be, pedig folyt a vér és mégse.

    10/3

    Minden novellánál érezni, hogy legépelték és ment a nyomdába sehol egy korrektor vagy szerkesztő, a Vér és árnyék hemzsegett a nyelvtani hibáktól, mondom én aki kegyelemkettessel érettségiztem nyelvtanból.
    a könyvet kicsit hanyagolom, mert ez a vér és árnyék úgy megfeküdte a gyomromat, hogy kicsit üllepedni kell, mindenesetre a molyon kiraktam féláron viheti aki akarja.

  6. Czövek Andrea (Mab Tee) said,

    2011. december 27., kedd - 3:13 du.

    @Tograh Silur: Köszi a véleményt és az értékelést.
    Aprócska megjegyzés, amit nem győzök hangsúlyozni: nem történt nemváltás, a főhős kétneműnek született. Az agg ajánlotta fel, hogy a főhős választhat, ha akar, aztán elvette tőle azt, ami felesleges volt. Ennyi. 🙂

    Hozzátenném még: “A klán szava” csattanójában leírtak nálam a határt jelentik, annál tovább nem merészkedem, több okból sem. Az okokat most nem részletezném.
    A vélemények alapján számomra eléggé egyértelmű, hogy a novellám csattanója rendesen üt, tehát elérte célját.

    Azt sejtettem, hogy az előítéletek működnek, de azt álmomban sem gondoltam volna, hogy az olvasók nagy része egy született kétneműt összemosnak egy nemváltóval, vagy ad abszurdum egy homoszexuálissal. Ez elég szomorú, ugyanis így azt feltételezem, hogy egyrészt az olvasók egy része nem tesz különbséget a született kétnemű és a nemváltók/saját neméhez vonzódók között, másrészt hasonló lett volna a fogadtatás, ha háromkarú embervadászról írok.

    Viszont továbbra is hiányolom azokat a véleményeket, melyek a stílussal, esetleg a felmerülő hibákkal, hiányosságokkal kapcsolatosak. Ugyanis ezekből tudnék tanulni. Sajnos idáig csak a csattanóra (az utolsó két oldalra) helyeződött a hangsúly.

    Nálam a főszereplők nem csupaizom szuperhősök, akik végigkaszabolják az ellenséget, aztán győznek vagy hibátlanul teljesítik a küldetésüket.
    Egy főhős nem (nem lehet) fekete-fehér, hanem szürke, melyben keverednek a fekete és fehér tulajdonságok. Hogy ez miben nyilvánul meg, az csak a fantázián múlik, no, meg az olvasókon. 🙂

  7. Pampalini said,

    2011. december 27., kedd - 4:07 du.

    Ma került fel egy + 1 vélemény az LFG-re, Gulandrotól.
    Én még csak a kötet elején járok, de ha már fentebb belelendültünk, gyorsan én is idekörmölöm:

    1. Jeszenszky Zsuzsanna: Kettesben
    Nem volt szerencsés vele kezdeni. Rövid mondatok, a csattanó valahol a közepe után nem sokkal már tudható, s úgy az egész novelláról érezhető, hogy amatőr alkotásról van szó. A terepszínűre festett házak kicsapták a biztosítékot.

    2. Márkus Csaba: Észak az ebeké lesz
    Tök jó alapötlet, olvasható és élvezhető stílus, de a vége valahogy üres marad. Kár érte, de tőle szívesen olvasnék még.

    3. Néma Ákos: Kardok a ködben
    Még csak a történet elején, de az első oldali köpönyeglobogtatás, a sűrű nézőpontváltások… szóval kicsit már most húzom a szám, de még reménykedek…

  8. Marcus said,

    2011. december 27., kedd - 5:26 du.

    Sziasztok!

    Örömmel látom a sok beérkező véleményt, ezek szerint megmozgatja az embereket egy ilyen antológia. (Nem vagyok a szerzők között.) Épp ezért kellene a kiadó(k)nak jobban odafigyelnie egy-egy ilyen kötetre.

    Arról egyébként tudtok valamit, hogy a felbukkanó új tehetségek közül miért tűnnek el olyan sokan? Nézzük csak meg, hogy akár pályázatokon, akár “hivatalos” antológiában megjelent új szerzők mennyien és mennyit írtak azóta. Ott van például Süle György, aki több antológiában is megjelent, mindig dicsérték, aztán…?

    Raon: Az Ifini éjszakákról mi a véleményed?

  9. dan Doren said,

    2011. december 28., szerda - 12:41 de.

    @Czövek Andrea (Mab Tee): Ha megfogadsz egy építő jellegű tanácsot, nem a pokolba vezető út kövei közül feszegettem ki!
    Olvastam a különböző fórumokon írt hozzászólásaidat, és meg kell mondanom, a lehető legrosszabbat teszed magaddal. Idézlek: “Aprócska megjegyzés, amit nem győzök hangsúlyozni”. Az, hogy írásodat utólag próbálod magyarázni (még akkor is, ha esetleg igazad van), árt az írásnak, árt a szerzőnek. Inkább tanuld meg elviselni a negatív kritikát, tanuld meg elviselni azt, ha nem értik meg, amit kifejezésre akartál juttatni, kiváltképp mert nem biztos, hogy az olvasók készülékében van a hiba. Az ilyesmire kiváló iskolák a gyilkos szemléletű szkriptóriumok. 🙂

  10. Pampalini said,

    2011. december 28., szerda - 8:52 de.

    @Marcus: Ha jól emlékszem Süle Gyuri a Bíborgyöngyök környékén sokkalt be, amikor a két kiadó egymásnak esett. 😦
    Az Ifini éjszakák véleményre én is kíváncsi lennék. Engem az első kötet meggyőzött arról, hogy ne olvassam tovább.

  11. Raon said,

    2011. december 28., szerda - 10:59 de.

    Marcus: Pampalini jól mondja, Mantis (Süle György) egyszerűen megunta a háttérben folyó kevergetéseket. Mondjuk ő az az író volt, aki alapban is igen jól tudott írni, így nem a M* emelte fel, hanem kb. a M* lehetett hálás neki, hogy oda is becsatlakozott keveset. Egy ideje csiszolgatok egy ajánlót vele kapcsolatban – ez jövőre egyszer biztos felkerül a blogomra. 🙂
    Meggyőződésem, hogy Mantis a legjobb kezű hazai szerzők egyike, a tudása alapján már régen több kötetben a polcokon lenne a helye. Talán majd egyszer újrakezdi. Ő az az ember, aki ezt semmilyen külső körülmény hatására nem fogja megtenni, csak ha ő is úgy látja jónak.

    Ifini éjszakák: jó véleményem nincs, a többit így megtartom magamnak.

    Mab Tee, ha megengedsz egy kéretlen tanácsot: dan Doren kolléga szavaira érdemes odafigyelni.

  12. 2011. december 28., szerda - 12:29 du.

    @dan Doren: amit eddig olvastam – egy-két kivételtől eltekintve – köze nem volt a negatív kritikához, abból lehet ugyanis tanulni. A négybetűs jelzőkből nem lehet tanulni. Viszont leszűrtem a szomorú tanulságokat, köztük például azt, hogy alig lehet normális hozzászólást, építő jellegű kritikát meg pláne, találni, amiből én, vagy akár a többi szerző tudná, hogy legközelebb merre induljon el.
    Egy olyan visszajelzés, ami valamiféle irányt mutat, vagy legalább arról szól, hogy az adott hozzászóló miről olvasna inkább, értékes, jó, ha néhányat találok az ilyenekből.
    A véleményekből, illetve a hozzászólásaimra adott válaszokból próbálom összerakni, hogy kb. mi lenne az elvárás. Mindenkinek megfelelni nem lehet, ez egyértelmű, de egy szerzőnek valahol el kell kezdeni a dolgot.
    Oké, az irány rossz, de akkor merre tovább? 🙂

  13. 2011. december 28., szerda - 12:34 du.

    @Raon, rendben, csak valamiféle irányba jó lenne elindulni. 🙂

  14. Marcus said,

    2011. december 28., szerda - 11:50 du.

    Sziasztok!

    Mab Tee: Bár nem olvastam a kötetet, így látatlanban néhány jótanács.

    Amikor magyarázod a bizonyítványt, gondolj arra, hogy az író nem mellékelhet minden írása mellé használati utasítást, tehát ha az olvasók nem értik, vagy nem úgy értik a leírtakat, vagy nem az a hangsúlyos a számukra, ami a te számodra, az egy alapvető hiba. Tehát úgy kell írnod, hogy az írásodban benne legyen minden, amit mondani akarsz. Akármennyire is magyarázni szeretnéd, ne tedd; legközelebb annál jobban fogsz arra figyelni, hogy azt írd, amit mondani szeretnél.

    A másik, hogy a legrövidebb kritika is kritika, és látnod kell, hogy mit mondanak benne. Nem adhat mindenki részletes szerkesztői útmutatást, de egy félmondat is sokat mondhat, ha értelmezed. Amennyire én látom, a kritikák szerint az írásod egynek elmegy, de nagyon gáz benne, hogy kétnemű a főszereplő, és erre épít a csattanó. Nos, tipikus kezdő hiba, hogy a csattanóra építesz, és nem magára a történetre, illetve a karakterekre, mert így “elviszi a show-t”, és te ugyanúgy arra fogsz koncentrálni írás közben, mint az olvasó olvasás közben (aki ugye sokkal koncentráltabban kapja az egészet). Gondolj bele: a karakter hátterének szerves része a kétneműség, ráadásul ez a történet szempontjából is nagyon fontos. A karakter ezzel él együtt, minden gondolatát és cselekedetét ez határozza meg… csak éppen erről az olvasó mit sem tud, ezért a karakter az ő számára gyakorlatilag ismeretlen marad. Márpedig egy ismeretlen karakterrel szemben nem várhatsz el pozitív reakciókat.

    És végül, de nem utolsósorban, klikkelj a scriptorium tag-re, és tanulj. Olvasd a linkelt cikkeket, a linkelt oldalakat, de ami a legfontosabb: olvass igényes irodalmat, méghozzá figyelmesen.

  15. dan Doren said,

    2011. december 29., csütörtök - 12:17 de.

    Czövek Andrea (Mab Tee): Nos, Marcus hozzászólásához nemigen tudnék mit hozzáfűzni. Ha a követendő irányt keresed, menj arra, amerre mutatja! 🙂

  16. Pampalini said,

    2011. december 29., csütörtök - 10:39 de.

    @Mab Tee: Érdemes megfogadni a fenti tanácsokat. Reggel olvastam el a novelládat, így meg tudok osztani még néhány gondolatot, hátha segít. Szóval szerintem nem volt ez olyan rossz, számomra érthető volt, hogy nem nemváltásról van szó. (Hogy ebben mennyire volt meghatározó az, hogy előtte olvastam a problémáról, már nem fogjuk kideríteni, de nem tűnt félreérthetőnek). Ahol kisiklott (szerintem) a dolog, s talán ezért volt mások számára félreérthető, hogy

    attól, mert találnak egy kislány csecsemőt az erdőben, de fiúként nevelik fel, még nem lesz hermafrodita. Nem vagyok ugyan nagyon jártas a témában, de szerintem a hermafrodita az ugye az, aki vagy női testalkattal, női másodlagos jellegekkel, de himbilimbivel születik vagy fordítva, férfias jelleggel, alkattal, de női nemi szervvel. Ezek meg a nemi jellegek miatt valahol a pubertás kor után derülnek ki, így az anyuka hiába neveli fiúnak a lányt, ha megjelennek rajta a tipikus női jellegek, akkor edzhet akármennyit, max. szálkás izmú, csúnya nő lesz belőle, nem hermafrodita. Szóval a novellában (ha már valóban hermafrodita) ezt erősíteni kellett volna, s nem azzal, hogy fiúnak nevelik.
    Más: az első beavatás inkább paródia, ahogy elképzelem a tanoncokat, bekötött szemmel, eldugaszolt füllel, hátrakötözött kézzel, egy tőrrel a szájukban kell úszniuk, veremből kimászniuk, stb…. szóval oké, értem, hogy fantasy és M*, de azért … nem ettől lesz jó és nem ettől lesz fantasy.
    Azt se értettem, hogy akkor most miért is kell életre-halálra küzdeni, s miért az apjával, ha utána még sincs tétje a dolognak. Túlzó eszköz használata. Jah, s harc közben az egyikük “felröppen”… gondolom repülni azért nem tudnak.
    Biztos lehetne még mazsolázni dolgokat (erre jók pl. a fent említett sciptorium), de összességében nálam ezek miatt csúszott el a történet.

  17. Raon said,

    2011. december 29., csütörtök - 11:00 de.

    Mab Tee: ez a fajta visszajelzéshiány a befutottabb szerzőket éppúgy érinti, mint a kezdőket – csak náluk a 4-5 visszajelzés helyett jön 20, amelyek alapján ugyanúgy semmi érdemlegeset nem lehet eldönteni. Ha szereted a statisztikákat, számold ki, hogy a 3000 eladott példánynak az 5-10-20 egyező vélemény hány százaléka. Nagyjából ennyi reális adatot tudsz ezekből leszűrni.

    Ezt a kérdést tehát szerintem nem innen érdemes megközelíteni. Keress olyan embereket, akik kb. ugyanazon írásokat kedvelik, mit te – az ő véleményük hangsúlyosabb lehet, sokat segíthet. Meg persze főként a kollégáké, ha szakmában, hivatásban gondolkozol. Ilyenkor jöhet jól az aktuális pályatárs, aki hasonló cipőben jár, mint te: te segítesz neki, ő segít neked, és ezzel mindketten jól járhattok. Az írói önképzőkörök többsége ezen az elven működik.

    Ami a tanulást illeti: egy olvasónak nem dolga és nem feladata az írót írni tanítani. Egy kritikusnak sem az. Amilyen világban élünk, az író eleve a két kezét összeteheti, ha bármilyen visszajelzést kap – és ha az író ezt nem becsüli, akkor azzal csak azt fogja elérni, hogy még ennyi visszajelzést sem adnak neki legközelebb.

    Az iránnyal kapcsolatban Marcus sok okosságot mondott, ezek teljesen jó alapvetések. A rossz hír az, hogy ebben valójában senki nem tud neked segíteni – ez a te rambo küldetésed lesz. Írókat soha sehol nem képeztek, ki mit tudott, elért, azt mindenki maga harcolta ki magának. A hasonló célok okán többen szeretünk beszélgetni ezekről a dolgokról, hátha többen több okosságot találunk ki, de azt látni kell, hogy ha itt ténylegesen bárki is ismerné a magnus opust, nem ott tartana, ahol. 🙂

    Amúgy még nem olvastam a novelládat, de Marcus véleménye mások reakcióit olvasva így látatlanban is megalapozottnak tűnik.

  18. Tograh Silur said,

    2011. december 29., csütörtök - 11:54 de.

    Nyelvtan és irodalom kegyelemkettessel érettségiztem, nem olvasok klasszikusokat, szóval az én véleményemre nem nagyon kell adni, de gondoltam mivel a fantasykat szeretem, és igen sokat el is olvastam már, ezért talán érdekelhet valakit egy mezei olvasó véleménye is , aki csak a nagyon nagy helyesírási és mondatszerkezeti hibákat veszi észre.

    Mellesleg nekem tetszett az ifini éjszakák mindkét eddigi kötete, és kiváncsian várom a következő kötete. Hogy mi tetszik benne? Talán az ami a legtöbb embernek nem, hogy nincs igazi főhős, és igazándiból még csak sejtésem sincs, hogy melyik frakció fog győzni, mert persze van a 3 királyjelölt közt különbség, de remélem lesz olyan csavar, hogy az író mégse a szerethető herceget hagyja életben, főleg hogy már meg is kapta a mérget, de félek hogy ő kerül ki győztesen és happy end lesz, pedig pont nem az kellene.

  19. Raon said,

    2011. december 29., csütörtök - 12:36 du.

    Torgrah Silur: nem tudom, mennyire volt félreérthető amit írtam, ezért gyorsan kiegészítem magam. 🙂
    Elnézést, ha úgy tűnt, hogy a %-os példák azt sugallták, hogy egy író ne foglalkozzon az olvasók véleményével. Természetesen minden olvasói visszajelzés fontos, és ebben a kérdésben az teljesen mindegy, hogy az illető kicsoda, micsoda, mit tud.

    A lényeg a kapott visszajelzések helyén kezelésén lenne. Hogy ne azért hozzon meg egy döntést az író, mert x visszajelzést kapott – hanem csakis a maga akaratából. Gondolja végig az olvasó álláspontját, mérje fel, hogy mit tud hasznosítani belőle és így hozza meg a maga döntéseit (és természetesen egymaga vállalja ennek következményeit is).

    Példa: több helyen leírtam, hogy a BgyIII. több megoldása bizonyos fórumos visszajelzések alapján jött létre. Nem azért, mert ott x vagy y azt írta, amit, hanem mert végiggondolva helytálló kritikai észrevételeknek találtam ezeket az észrevételeket és ez nekem is segített megtalálni a magam válaszait.

    Amúgy szerintem azzal sincs semmi baj, hogy neked tetszett az Ifini éjszakák. Az az egyik legnehezebb írói feladatok egyike, hogy az ember olyat és úgy írjon, hogy minél több olvasó tetszését elnyerje. Nincs olyan író a világon, akit ez ne foglalkoztatna ilyen-olyan szinten – és potenciális áldozatok körébe bármilyen olvasni hajlandó ember beletartozik. 🙂

  20. Tograh Silur said,

    2011. december 29., csütörtök - 11:07 du.

    Semmi gond, csak Mab-Tee részére írtam, hogy nem kell annyira a véleményemre adni.

    Amúgy este a kádban mégis továbbolvastam a kötetet, és egy igazi gyöngyszemet találtam.

    A 8.novella, Kiss Attila – Sebhelyek c. írása képében.
    Spoilerezni nem nagyon akarok, de eddig ez a novella fogott meg a legjobban, igaz rövid volt, de velős és életszagú.
    Gratula az alkotónak és remélem, még olvasok tőle valamit a jövőben.

  21. dan Doren said,

    2011. december 29., csütörtök - 11:24 du.

    Tograh Silur: “Amúgy este a kádban mégis továbbolvastam a kötetet, és egy igazi gyöngyszemet találtam.” – Ilyen kádat én is kérek! Gyöngyhalászat közben nem lett vizes a könyv? 🙂

  22. Tograh Silur said,

    2011. december 30., péntek - 9:42 de.

    Talán még a Bíborgyöngyős kötetek egyikéből eshetett ki, és azt találhattam meg. A könyv most kívételesen nem lett vízes, de anno a keleti szél 2 olvasása közben elaludtam és az kissé elázott, de a cserépkályha tetején megszárogattam, és ha a polcon jó szorosan vannak a könyvek nem is látszik, hogy úgy néz ki mint az ázott ürge.

  23. siuras said,

    2012. január 4., szerda - 10:56 de.

    Az ígéretes cím ellenére, sajnos, nekem nem jött be a könyv, túl sok és felesleges leíró rész, kevés párbeszéd…nem informatív…
    A fejvadászokról, nekem R.Reiner: Kráni krónikák az etalon….tudom magas a mérce, de lehet javítani…..
    További Sok sikert az íróknak!!…..


Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: