Scriptorium: 2011-es bemutatkozó feladat értékelés

2011-ben csatlakozott új tagjaink extra, bemutatkozó jellegű feladata.

Friss hús, cincálnivaló. Hmmm…

Akano: Egy sárkány gondolatai

*Gren: A nyárfa titka 1.1

*Jose: Kutya világ van odakint (Kutyavilág 1.1)

Néma Ákos: Világok

Peter T. Sinclaire: A felleghajtós férfi

Reklámok

49 hozzászólás

  1. Jose said,

    2011. március 10., csütörtök - 7:02 du.

    Akano:

    Üdv! Tartottam tőle, hogy kritikák kedved szegték.

    Az írásodról:
    Jó nehéz megoldást választottál – szerintem legalábbis nehezebb a szereplő gondolatain, érzésein keresztül megmutatni a történetet, mint cselekményben, párbeszédben.

    Meglepett a hangulat: az a nyers, kemény ítélet jelenik meg benne (legalábbis számomra), ahogy erre a világra gondolsz. Sötét hangulatú és szókimondó.
    Ami a végén megfogott, hogy a happy end sem az! Nekem a mondanivalója: javíthatatlanok vagyunk. Én már inkább jelképesen éreztem a négy lovast, mint az emberi gyarlóság (gonoszság) megtestesüléseit, amik végső romlásba vitték az emberiséget (persze mivel fikció, ezért ezen erők miért is ne ölthetnének testet, amikor már oly romlottá vált a világ?)

    Kicsit cincálok is: 😉

    Szerintem elején elhagyható az ‘egy olyan’. Elég annyi: ‘Zene dallama üti meg fülemet…’

    ‘kegyetlen kórók’ – jól hangzik, de mitől kegyetlen? Rengeteg jelzővel próbálsz hangulatot teremteni, ami nem is baj. Jobb, mintha színtelen, fakó lenne a szöveged, de nem kell mindenhez jelző. Itt pld elhagyható szerintem (vagy én nem értettem valamit).

    ‘mívüket’ – szerintem nem igényli a szöveg az archaikus kifejezéseket. Sőt, mivel lerombolt “sötét középkori” szintre süllyedt világról van szó, ami még maradt belőle, de mégis a modern világ romjai.
    A műved végig naturális (rohad, rothad), semmi szépítés, akkor legyen ‘művűk’. Tisztán, világosan.

    ‘Rideg érzelmek, forró lángok’ Nagyon át akarod adni a tragédiát, de ez túl direkt, és az érzelmek nem ridegek, csak a viselkedésünk, természetünk lehet az.
    Popcorn – értem, hogy ki akarod sarkítani a ridegséget, cinizmust, de ezt a környezetbe jobban illő cselekvéssel érdemes megteremteni. Egy porig rombolt világba a legkevésbé illik a popcorn.
    “A fehér lovas popcorn-nal kínálja a vöröset, aki kivesz belőle egy marékkal, és tűhegyes fogai közt elemészti a föld utolsó maradványait, majd szája sarkában nevetésre gyűrődnek össze a ráncok.” Ha az egészet nézem, akkor pedig úgy érzem, hogy szimbólumokkal akartál dolgozni, de ebből nekem képzavar lett: popcorn-t vesz a szájába, és elemészti fogai közt a Föld maradékát?

    ‘négy ló az agyvelőmön fogja a nászindulót énekelni’ Nekem kicsit képzavaros, de az tény, hogy kellően groteszk hangulatú. Csak mondjuk agyvelőmön tiporva, vagy valami hasonló, mert így az furcsa kép ugrott be először, hogy agyvelővel akarnak ‘zenélni’. 🙂

    “A sárkány lábához egy kézcsonk gurul.” Ez így nekem színpadias volt. Hihetőbb, hogy belebotlik.

    “Egyszerűen nem értem magamat.” Túl egyértelmű kijelentés, ha inkább pld egy hirtelen kérdés a sok kijelentés közt, pld.: ‘Miért teszem ezt?’
    Akkor megtöri a belső monológ monotonságát, és ebből is kiderül, hogy nem érti önmagát sem.

    “Szánalmas egy szörnyeteg vagyok” ‘egy’ elhagyható, nem kell hangsúlyozni (persze a szereplők azt és úgy mondják, ahogy akarják, attól életszerű, de itt nekem ez túlságosan önsajnáltatóvá teszi, ha még hangsúlyozzuk is).

    “Egy élettelen test roncsait fújja a szél.” Viharos időt célszerű jelezni, ha valóban ennyire fúj, különben furcsán hat.

    “A sárkány csak ült, és szemeiből patakokban hullott a könny, a vér, vagy akármi, ami a szomorúságra utal.” Itt szerintem nem jó, ha narrátor bizonytalan. Ha mégis, akkor máshogy tarsd bizonytalanságban az olvasót, és titokzatosabban a sárkányt, pld: “…hullott a könny, vagy vér talán – csak az égiek tudhatták, hogy e lény miféle nedveket ejt, ha szomorú.” Ez persze nagyon nyers, de az akármit kivettem. A szó nagyon olyan, hogy ‘mittudoméndenemisérdekeltaláldkite’. 🙂

    “lélekzetvétellel” Sejtem, hogy nem elírás, hanem valóban nem levegőt, hanem lelkeket ‘szív’, hogy hozzájusson emlékeikhez, de ez így zavaró. Ha szót alkotsz, ezt érdemes jelezned az olvasó felé, egyértelműbbé téve. Dőlt betűt javasolnám, és máris egyértelműbb, hogy nem a helyesírásoddal van gond. 😉

    “karmait kihegyezve” Inkább kimeressze, vagy valami egyéb megoldás. Képzavar nekem megint – csak nem hegyezgeti.

    “aki többek közt egy ártatlan gyerek haláláról is tehet” Többek között nem eléggé érzékelteti a rémtetteit, túl általános. Te pedig itt folyamatosan sötét hangulatot próbálsz létrehozni, pld: ‘aki ezer és ezer áldozata/szenvedése mellett egy ártatlan gyermek haláláról is tehet’

    “így ők is visszatértek a por és hamubéli létükhöz, vagy azokhoz, amikből vétettek.” Megint a bizonytalanságkeltés információhiánnyal, ami átfogalmazva jó lehet, de akkor kérdésessé kell tenned a mondatban a stabil kijelentést is, mert így nekem üti a mondat két fele egymást.
    De megint máshogy érdemes bizonytalanná tenni az infót, mint a sárkánynál, mert akkor az megint nagyon szemet szúr.

    “Bömbölni kezdett dühében és tehetetlenségében, és a démonoknak, sárkányfiókoknak rontott. Minden lépésére száz meg száz életet ontott ki…”
    Ők hol voltak eddig? Nem az a baj, hogy vannak, hanem, hogy még utalást sem látok a létükre. Csak a négy lovas, a sárkány, és a tengernyi emberi áldozat létét jelezted.

    “Egy emlékfoszlány ismét retinájába égett” Gondolom emlékezett ismét valamire, de ha a retinájába ég, úgy gondolom akkor mondjuk, amikor épp látunk valami megrázó eseményt, nem visszaemlékezünk rá.

    “már a halált kívánta, hisz meg is érdemelte.” Ítél a narrátor. Helyesebb lenne, ha ezt ő gondolná magáról, pld: ‘kívánta. “Nem érdemlek mást.”

    “Az évmilliók alatt a homoktakaró gyémánttá változott, és az új napra virradó világmindenség megtalálta testét a gyémántsírba temetve.”
    Kukacos vagyok, tudom, de homokból szerintem nem lesz gyémánt, még évmilliók alatt sem. Hő hatására mondjuk üveg.
    Ha földtakaró, abban bármi lehet… Ha úgy írod le ezt a képet, hogy a Föld magába fogadta, és évmilliók múlva a mélyén vált körülötte gyémánttá a sírhelye, amelyet az új emberek feltártak. Persze normálisabban megfogalmazva. 😉

    Szóval kukacos vagyok. 🙂
    Vélemény: a stílus valóban női lélekre vall (nekem), rengeteg érzést, benyomást próbáltál belesűríteni. Lebegő érzésem volt végig, hiszen kevés támpont van a történetben. Ez nem baj, sőt ettől lehet annyira apokaliptikus hangulata. Sokszor olyan érzésem volt, hogy amit olvasok jelentős része szimbólum, ne akarjam szó szerint elképzelni.
    Mivel olyan, mintha képfoszlányokból állna össze egyetlen nézőpontból az egész világ sorsa, emiatt jött át jól nekem, hogy ez valóban egy lény gondolatai.

    A fogalmazáson viszont van mit javítani, ami persze nem baj. Ami jó, hogy szív az van benne!
    Végig olyan érzésem is volt, mintha Neked érdemes lenne az érzéseket versben megpróbálni kifejezni (lehet, hogy most hülyeséget mondok, ez csak egy benyomás), mert olyan költői képeket használsz.

    “A Föld megbocsájtott neki, és karjai közt ringatta élettelen testét.” Ez a mondat kifejezetten tetszett.

    Ami szerintem konkrét nagyon javítandó hibát láttam, azokat írtam, de kicsit tanácstalan vagyok, mert Nálad inkább az az érzésem (ahogy Marcus írta), a sok olvasás és gyakorló írás kell, hogy letisztítsa az írásod. Most ez nekem még olyan massza volt, amit nem tudom milyen irányban kellene csiszolni, hogy jó legyen.

    A történet közepén a belső monológ nekem hosszú volt: érdemes lenne egy-egy közbeszúrt mondattal megtörni: pld pár gondolat után hozzáér a kézhez (gyengéden), és úgy folyatódik a gondolatsor.

    A történet vége igazodva az egész hangulatához tetszett.
    Hajrá!

  2. Sinclare said,

    2011. március 10., csütörtök - 8:02 du.

    Akano:
    Látom, nagyon szereted a határozott névelőket, különösen az ’egy’-et. 😉
    Ami tetszett: kellően morbid képek, erősen szimbolikus nyelvezet. A Pratchett-Gaiman páros újraformázta négy lovas képével is tudtál szakítani.
    Ami semleges: a ciklikusan visszatérő pusztulás, a „de mocskos ez a világ, fúj, az emberek mennyi szennyben tapicskolnak” életérzés – mindez lerágott csont. Jelen formájában egy tinédzsert, vagy most eszmélő fiatal huszonévest talán meghat.

    Ami nem tetszett: a sárkány nyavalygása. Tipikus emberi etikai felfogást tükröz, nyakon öntve a keresztényi megváltástannal. Megmondom, én sem értem, mit siránkozik.

    Összességében, ha tudatosan választottad meg a korcsoportot, akkor remek a novella, de a sárkány siráma törés benne, hiteltelen, mivel nincs igazi előzménye. Lóg a levegőben – pusztít, mint kiderül, régóta, és erre egyszer csak puff: jaj, szánalmas vagyok. Még ha előtte lamentál is egy sort, olyan, mintha egy sárkány jelmezbe öltöztetett ember volna, aki megcsömörlik a vérontástól.
    Lehet, hogy az én készülékemben van a hiba, de számomra akkor is érthetetlen ez a pálfordulás.

  3. Sinclare said,

    2011. március 10., csütörtök - 11:43 du.

    Néma Ákos:
    Az első pár bekezdés után azt hittem, egy Setét Torony, vagy Dragonlance kezdőkötet utánérzést olvasok.
    Pár mondatod túlbonyolított, néha elburjánzanak a létigék, de túlzott cincálás nélkül azt mondom, jól írsz.
    Ami zavart az az, hogy egyszer azt írod, hogy teljesen idegen világból érkeztek a főszereplőid, aztán meg tipikus urban fantasy, talányos párbeszédet folytatnak. Értem én, hogy valamiképpen kommunikálniuk kell, és ezt érthetővé kell tenni az olvasó számára, bár lehet, én vagyok túl elborult és elvont, de jobban tetszene egy olyan beszélgetés ilyen lények között, amiben nem szerepel „irányítóterem”.
    A párbeszédek stilisztikailag egyenetlenek, néhol tipikus urban fantasys „idegenek találkoznak”, máshol meg átcsap szobalány-inas jellegbe:
    „Delamelaris, az ürességben sodródó sziget, melyen világainkat felépítettük, megsérült. Segítségre van szükségünk, méghozzá száz éven belül.”
    Jobb lenne több mondatba szétdobálni, félinfók formájában.
    Mint ez is:
    „– És halálra ítélnél mindnyájunkat? Delamelaris energiatartalékai fogytán vannak, segítségre van szükségünk, de úgy látom, te inkább meghalnál, és magaddal rántanál mindenki mást, mint hogy elismerd, hogy hibáztunk.”
    Ezt simán így vágnám meg:
    – És halálra ítélnél mindnyájunkat? Úgy látom, te inkább meghalnál, és magaddal rántanál mindenki mást, mint hogy elismerd, hogy hibáztunk.
    Az energiatartalékos részt meg áttenném megint máshova.

    A végére persze kiderül, hogy vérbeli sci-fi a történet, jó a lezárása is, amolyan Galaktikás-csavaros. Egy alaposabb korrektúra és az infók egységesebb adagolása jót tenne a történetnek, de ezektől eltekintve élvezetes volt olvasni.

  4. Sinclare said,

    2011. március 11., péntek - 12:17 de.

    Gren: azt kell mondjam, a te írásodra is ráfér a korrektúra, nálad is vannak elkanászodott mondatok, a harmadik oldal nagyobbik részében mindegyik bekezdés ‘A’ névelővel kezdődik – nem hiba, csak fura vizuális hatást kelt. Tetszett, ahogy megoldottad a nyelvi problémát, anélkül, hogy kamunyelvet találtál volna ki.
    A történet jól pergett, bár mást vártam a bevezetés után. Egyedül a Sikamlós Völgy, mint csata helyszíne zökkentett ki a borongós hangulatból, Inkább nevezd át valami mássá 🙂
    A párbeszédek rendben vannak, a karakterek hitelesek, a novella hossza miatt nem is lehet sokkal jobban egyedivé tenni négy szereplőt, a maximumot elérted, grat!

  5. Aldaris said,

    2011. március 12., szombat - 9:56 du.

    Salve,

    Akano:
    Meg kell mondjam, hogy először egy WTF jutott eszembe. Másodjára kezdett lecsengeni miről is akarsz írni és aztán kezdett negyon tetszeni. A harmadik olvasásra kifejezetten szimpatikus írásnak tartom, nemes próbálkozás egy a Jose által említett egyik legnehezebb technikára. Lehet, hogy kicsit erős kezdésnek.
    Ami tetszett: a gondolatok plasztikusan írták le a világvégét. Az erősen biblikus képek és a szimbólumok. A négy lovas titokzatos figurái.
    Ami nem annzira tetszett: a nézőpontok felesleges és zavaró kapkodása. Hol E/3 hol E/1 hol pedig M szinte minden átmenet nélkül. Olyan hatást kelt, mintha magad sem tudnád kinek a nézőpontjából írsz.
    Vannak átmenet nélküli ugrások, de ezt betudtam a gondolatmenet kuszaságának. 🙂
    A sárkány (ez a sárkány amolyan a Bestia féle a Bibliából?) önsajnálkozása kissé falsnak hat és elvesz az első pár bekezdés erejéből. A vége ugyan sablonossá válik, de a mondanivaló érthető.
    A szóhasználaton és fogalmazáson még van mit javítani, de ezért vagy itt, nem? 😀
    Összeségében:
    Az írás erősen szimbolikus, kissé bibliai végpusztulást ír le, az ember “szennye” lemoshatatlan, és a “gonosz” sárkány lázadása teljesen fölösleges.
    A téma szerintem kicsit túl tág és komoly, hogy másfél oldalban kifejtsük, de egyfajta prózai költeménynek jó lenne. Jó a szimbolizmusa, a bibliai utalások egyfajta vallásosságot sugallnak (ez nem jó, vagy rossz, csak jelzem, hogy mit szűrtem le a “bemutatkozó” írásból). A nézőpontokról szóló előadásokat mindenképpen olvasd el.
    Kérdés: a bemuatkozó írásod és az 1. feladatra beadott sárkányvilágod ugye nem ugyanabból a gondolatból születik?

  6. Aldaris said,

    2011. március 12., szombat - 11:07 du.

    Néma Ákos:
    Az írás erősen Peter Watts írásait juttatta eszembe, nála jellemzőek ezek a pszichotikus sci-fi történetek. A történet kezdete nekem is urban fantasy írást sejtetett, de kellemesen csalódást okoztál a sci-fi csavarral. A nevek abszurditása nekem minduntalan megtörte a hangulatot, ugyanaz a névadási gyerekbetegség, mint ami sok amatőr írónak a sajátja: az idegenség hatásáért egy halom betűt egymás mellé rak, vagy csak nyakatekert neveket talál ki. A te esetedben sokkal jobban nézne ki valami a számítógépekre jobban illő dolog, mint pl. egy betű, vagy betűszámsor torzulás, lásd Artu-Detu, vagy a Men in black J, vagy K. Ez egyben utalás i lehetne a valódi mivoltukra, és a hangulat is érdekesebb lenne. A liftes jelenetben volt néhány igen fura helyzet, mely vagy logikai bakinak, vagy el nem magyarázott elemnek tekinthető: hogyan nem látta a behatolókat Verem, ha a saját kreált világában mozgott a két általa nem kedvelt elem? Miért csak a (amugy igen látványos és cél nélkülinek tűnő) térkapunak köszönhetően vett tudomást a vetélytársairól? Ha képes volt ilyen védelmet kiépíteni a “Toronynak” akkor miért nem védte le az egész világát? Továbbá a másik két AI mellett miért nem aktivizálódott a “konszenzust” kialakító többi AI? Hétnek kellett volna lennie…
    Ami tetszett: a sci-fi fordulat. Több utalás a történetben szerintem simán beleférne, pl. a Delamelaris mint űrhajó léte, vagy a nyelvezetük kissé technikaibbá tétele.
    Ami nem annyira: a “világ” abszolút sablonos és papírmasé jellege – vagy ha az a cél, hogy éppen így néz ki, utalj rá. Pl. túl tökéletes utcakép, az égen örökké ragyogó idő, az emberek egyenszabása, stb. Az akciójelenetek mátrix fílingje, sok jelenetet, mintha a film megtekintése után írtad volna.
    A már említett logikai baki. Illettve Verem indokai teljesen indokolatlanok. Ha a hétből öt AI egyetért, akkor miért áll ellen egy? A számítógépek logikai, nem érzelmi alapon működnek.
    Összességében:
    VAn egy főhős, meg egy antihős. Nem értenek egyet, és a semleges segíti a főhőst, ismeretlen okból. Az antihős legyőzése után kiderül, hogy egy “anyahajó” AI-jai ezek, és a lerobbant hajó megmentése a cél…
    Kicsi District 9-Mátrix ripoff, de tetszetős a stílus. A szöveg néhol száraz, de összeségében olvasmányos.

  7. Aldaris said,

    2011. március 12., szombat - 11:24 du.

    Gren:
    A történeted sokan, sokféleképpen, sokféle minőségben megírták. DE. Ennek ellenére az utolsó negyedéig megindított. A karakterek életszerűek és valódinak hatóak voltak. A katonák “nemzetiségének” meghatározásáig bevallom azt hittem egy II.vh idején játszódó sztorit olvasok. A hangulatot jól leírtad, és a tragédia tipikusan háborús jelenség.
    Ami tetszett: a hangulat és az érzelmek eltaláltak. A katonák reakciói, a nyelvi megoldásban egyet értek Sinclare-rel. Eredeti.
    Ami nem tetszett: a történet vége. A vége olyan hatást kelt, mintha összecsaptad, volna, nem lett volna időd befejezni. Az elején az öreg szerepe minimálissá válik, csupán egyfajta töltelék a felvezetésre. Én vele zárnám az írást, valami letisztult hozzáállással, vagy elmagyaráznám, hogy az öreg miért maradt ott. (az hogy őrzi a “titkot” kicsit kamu. A végén dolgoznák kicsit.
    Összeségében: klasszikus háborús, “megerőszakolós” történet – igen tudom, nem erőszakolták meg – jó karakterekkel, és hangulattal, a vége kicsit el lett rontva, mert kurtán-furcsán ér véget. A fogalmazás gördülékeny, nem volt nagyon kilógó fogalom, szöveg, vagy kifejezés. Ja, a Sikamlós-völgyet tényleg változtasd meg. 😉

  8. Aldaris said,

    2011. március 12., szombat - 11:48 du.

    Sinclare:
    A gőzpánk. 🙂
    Amit nagyon jól csinálsz, az a leírás, hangulatteremtés. Nagyon eltalálod, mikor, mit és hogyan kell leírni, és hogy mire kell hangsúlyt helyezni, hogy a helyszín és a hangulat olyan legyen, amilyennek lennie kell. Elismerésem.
    A történetben sok ilyen volt, de sajnos maga a sztori már messzire nem ilyen jó. Logikai bakik, gyenge karakterek, és az olvasó teljes félrevezetése. Ez utóbbi alatt az értem, hogy a történet végig úgy vezeti a fonalat, hogy az olvasó együtt érez a főszereplővel, ne adj isten drukkol, és a végén minden előkészítés nélkül a negatív szerepbe kényszeríted, vagy legalábbis az antihősébe. Bevallom, egyátalán nem éreztem együtt a Madammal, mivel te úgy vezettél, hogy Kungaram a főhős. Egy halvány utalás, valami másik énre, nem elég arra, hogy a csavar csavarrá legyen.
    Ami tetszett: a hangulat. A steampunk, a koszos iparváros, a XIX. szd imperialista hangulata megvan. Nagyon jól illeszkednek ezek a gyíkemeberek is. (Bevallom, nekem ők voltak a legeredetibbek.)
    Ami nem tetszett: a fenn említett félrevezetés. A névprobléma nálad is megjelenik. Sem a város, sem a karakterek nevének kiejtésével nem törődtem, fölöslegesen nyakatekertek, a gyíkneveket kivéve talán. Teljesen fölöslegesnek éreztem a történet szempontjából az első városleírást, szerepe nincsen (bár kidolgozott). A fő problémám a kutya volt. Nem azért, de a város egyik leggazdagabb mágnása maga megy megkeresni a kutyáját? Ezt kissé nehezen nyeltem le. Még ha annyira oda is van azért a bolhazsákért, egyszerűbb lenne felbérelnie néhány nehézfiút akik biztosan tudják szállítani a kedvencet. Még a “másságával” együtt sem tudnám elképzelni azt hogy maga menjen érte.
    Végül: kicsit utánanéztem, és belső térben nem használtak gázlámpát, csak az utcán, illetve udvarokon. A termelt monoxid, bizony nem tett volna jót az egészségnek. A gyengébb petróleumot és gyertyát használták az elektromosság bevezetéséig (1892-1911).
    Összeségében: jó hangulatú írás steampunkban – gondolom a kedvenc ;), gyenge történettel és súlyos logikai bakikkal. A város leírása jó, csak fölösleges. A karakterek kidolgozottak, csak nem jól vannak tálalva. Az fogalmazás gördülékeny, kiforrottnak tűnő. Jól megszerkesztett történettel a steampunk terén potenciális alkotások kerülhetnek ki a kezed nyomán.

  9. Aldaris said,

    2011. március 12., szombat - 11:52 du.

    Régebben csináltam a dolgot: szerintem a bemutatkozó írásokból Gren alkotta a legjobbat, míg Sinclare a leggyengébbet. SZVSZ

  10. Jose said,

    2011. március 13., vasárnap - 7:47 du.

    Gren:

    A történet örök, igazi meglepetés nincs benne, emiatt bevallom kicsit csalódott voltam a végén.

    Jól megírt, szépen összerakott mondtatok. Talán sokszor túl szabályosak is, a sok határozott névelővel kezdődő mondat nekem fogalmazásízűvé tette pont a legnagyobb konfliktushelyzetet, amikor a fiú az útjukat állja, egészen a lány haláláig. Szinte minden mondat A-val kezdődik, ezt mindenképpen célszerű átfogalmazni.
    Ha jobban egymásból következnek a mondatok, a cselekmény is ütősebben jön át, és még jobban érezhető a helyzet tragédiája.

    “Éppen beleolvadt volna az erőbe, mikor a gomolygó ködből két alak lépett elé.” Ezt a mondatot viszont nem értettem. Erőbe olvad bele?

    “…és ahol azóta is némán aludták erőszakos álmukat. Ez alól csak a borús hajnalok voltak kivételek, mikor az öregember egy rozsdás baltával az ölében vigyázott a házra.”
    Ebből arra következtettem, hogy csak kísértenek a szellemek. De ez annyira mellékesen van megjegyezve, hogy először átsiklottam felette.

    A vége nekem rövid.
    Összeségében egy jól megírt szomorú történet, a szereplők teljesen jók így, ekkora terjedelemben, de én azt éreztem, hogy még néhány leütést megért volna a történet. Valami még hiányzik a végéről.
    Valami ami közelebb hozza a fiút/öregembert, és nem olvad be a többi szereplő közé.
    Pld. hogyan hatott ki az életére ez a tragédia: pár sorban is lehetne rá utalni, hogy milyen visszavonhatatlan változást okozott benne (nem az egyértelműre gondolok, hogy ölt, hanem ennek kihatására jellemében).

    Nagy érzelmi kirobbanások nincsenek, hanem inkább távolról, tényleg mint egy emléket látjuk a történetet, így hiteles, mint az öregember visszaemlékezése. Megtörténhető, és ettől tragikus.

    A nyelvi megoldás tetszett, érdekes nézőpont, hogy egyszerre mindkét nyelvű szereplő oldaláról látjuk a történéseket.

  11. Jose said,

    2011. március 13., vasárnap - 7:55 du.

    Gren: néhány elírás, apró hiba (nem ígérem, hogy mindet kikerestem). Vagyis a kukacoskodás része:

    “beleolvadt volna az erőbe, mikor” amikor

    “És ekkor már tudta” S (legalábbis így emlékszem, hogy helyes)

  12. Jose said,

    2011. március 13., vasárnap - 8:02 du.

    Opsz, véletlenül nyomtam egy küldést, de nem baj, úgyis csak apróságok vannak benne.

  13. Sinclare said,

    2011. március 13., vasárnap - 11:17 du.

    Aldaris: köszi a kritikát! 🙂
    Erős részek:
    Helyszín: a városleírás egyetlen célja a “légüres tér” kitöltése. Én az a fajta olvasó vagyok, aki szereti azt a hátteret egy történet-orientált írásban, amelyik megadja a kezdőlökést, amolyan első fokozatú indítórakétaként. Erre törekszem írásban is, már ha fontos a helyszín – azaz lényeges, hol játszódik.
    Jelen esetben, mivel nem a valós Földön vagyunk, indokoltnak találtam, hogy ne földi nevek szerepeljenek. A megszólításoknál szintén az idegen társadalomban bevett előtagok fordulnak elő a Ms. Mr. Mrs. Dr stb. helyett.
    Gyíklények: saját kreálmányok, gondoltam, ideje játékba dobni, hogy meglássam, mennyire életszerűek.

    Gyenge részek:
    történet: valóban nem a legeredetibb.
    Logikai baki: inkább azt mondanám, hogy egy erős kiegészítésre szorul, miért is olyan fontos a főszereplőnek a kutyája, hogy személyesen menjen el érte, és ne az erős embereit küldje oda. Erre valóban több időt kellett volna fordítsak (tipikus hiba: az író fejében ott él a karakter, de nem veszi észre, hogy elégtelen mennyiségű infót adott át). A főhős egyébként olyan erősen kötődik a kutyájához, hogy képes személyesen utánamenni.
    Olvasó becsapása: lázadó típus vagyok 🙂 miért ne derülhetne ki, hogy aki pozitív főhősnek hisz az olvasó, arról kiderül, egyáltalán nem pozitív? Ráadásul itt a főhős kelepcébe esik a végén, tehát nem teszem antihőssé…
    Már amikor a Gyűrűk Urát először elolvastam, és ennek lassan már több mint húsz éve, már akkor az orkoknak drukkoltam a tündékkel szemben, és kifejezetten örültem, amikor Frodót megszívatták a végén. A Drizzt-kötetekben a sötét elfeknek szurkoltam, hát nem kijut a felszínre az a nyavalygó kétpengés?!

    Gázlámpák: használtak beltéren is, de tény, hogy nem volt éppen jó illatú.
    Az ízlésem azóta se nagyon változott, a jó főhősökkel nem nagyon tudok azonosulni. Nem azért, mert egy genya vagyok az életben, hanem mert az irodalomban és filmben a jó hősök többnyire egysíkú, unalmas karakterek.

    Egy szó mint száz, én nem éreztem, hogy becsaptam volna bárkit is.

  14. Jose said,

    2011. március 14., hétfő - 12:52 du.

    Marcus:

    Tegnap este küldtem a bemutatkozót.

  15. Aldaris said,

    2011. március 14., hétfő - 2:13 du.

    Salve,

    Sinclare: en teljesen ertettem mit kivantal kihozni, ezert emlitettem csavart. A felvezetes azonban kelloen nem jelent meg. Ami a neveket illeti, lasd amit irtam Nema Akos alkotasanal.
    Kora tinedzser koromban en is voltam lazado, en is drukkoltam Darth Vadernek es Szauronnak. Aztan kinottem a dolgot… 😀
    Komolyan: a jo karakterek is lehetnek izgalmasan valtozatosak, sokszor nem a jellemuk jo, hanem a celjaik. Ilyen pl. Han Solo, vagy Neo a Matrixban. Igazan fekete, vagy feher karakterek inkabb megtestesitenek valamit, nem pedig valodi karakterek. A Gyuruk Ura tipikusan igy lett irva, archetipusok, nem pedig igazi letezo karakterek. Nem veletlenul hasznalja Tolkien az olyan jelzoket amelyek a karakterek emberfelettisegere vonatkoznak. Tundermese a szo legszorosabb ertelmeben.
    Mint irtam a varos leirasa jo, csak nagyon kulonall. Mintha nem is tartozna a tortenethez. Jobban beleintegralva a dolgot szerintem nem lenne vele gond.

    PS. a becsapast nem szo szerint ertettem, termeszetesen.

  16. Jose said,

    2011. március 14., hétfő - 4:22 du.

    Néma Ákos:

    Wow! A vége teljesen meglepett!
    Végig úgy tűnt nekem, mintha istenek csatáznának, aztán kiderül, hogy nem a szó szoros értelemben teremtett, mint inkább szimulált világokról van szó.

    A hangulat végig lekötött, jól érezhető volt az “emberek” kicsinysége, e “lények” hatalma, szuperintelligenciája.
    A szóhasználatot is nagyon eltaláltad.
    A történet képies volt, láttam végig magam előtt.

    Apróbb dolgok, amiket javítanék:
    “köszöntette rejtélyes mosollyal” Nekem ez sajnos elcsépelten hangzik.

    “Hirtelen minden szem rájuk szegeződött. A parkban döbbenten álltak meg a járókelők, egy nő a világvégéről kezdett sikoltozni valamit, de Del-Staque most nem foglalkozhatott velük.”
    Ezt átfogalmaznám, persze nem biztos, hogy így jobb:
    ‘A parkban döbbenten álltak meg a járókelők. Hirtelen minden szem rájuk szegeződött – egy nő a világvégéről kezdett sikoltozni (valamit – elhagyható)), de Del-Staque most nem foglalkozhatott velük.’

    “Ezt hittem a mi oldalunkon állsz” Azt hittem.

    “kierjesztett érzékeivel” Elírás.

    “mint hogy elismerd, hogy hibáztunk”
    ‘mint elismerd, hogy hibáztunk’ vagy ‘mint hogy elismerd, hibáztunk’
    Párbeszéd, de ha nem indokolt, szerintem a sok hogy-ot kerülhetjük.
    (utólag: már tudván, hogy MI-k vitáznak, különösen indokolt lehet a tökéletes nyelvhelyességre törekvés a párbeszédeikben is)

    “és szembetalálta megát magát Del-Veremmel”
    Teljesen elég, hogy szembetalálta magát.

    “ráadásul nem ismerjük Astralion mesterit”
    Gondolom ‘mestereit’.

    “Verem gondolataiból, hogy hogyan manipulálja”
    Elég a hogyan: ‘gondolataiból, az hogyan manipulálja’

    “de tudta, hogy ha meg akarja nyerni ezt a csatát”
    ‘Hogy’ itt is elmaradhat szerintem.

    “– Jobb lenne indulnod – mondta Odra.” Odara.

    A végén tetszett, hogy a tények mellett az átvezetés is gördülékeny, frappáns volt, nem húztad el, így valóban csattanó.
    Ha lehetne osztályozni, nekem 5-ös. 😉

  17. Sinclare said,

    2011. március 14., hétfő - 4:42 du.

    Aldaris: hidd el, nagyon is örülök a kritikádnak, és külön köszönöm – nem győzöm hangsúlyozni -, hogy nyíltan leírod a véleményed!
    A felvezetésen valóban alakítanom kéne, jobban megalapozni a későbbieket.
    A nevek – nézd, direkt úgy választottam, hogy bár kamu hangsorok (mint a legtöbb idegen név is annak tűnik elsőre), de van mögötte rendszer. Ez, persze, nem jön nagyon elő, ahhoz teljes világbemutatás kéne.
    Végül is ez ízlés kérdése. Melyik hangzik jobban: King’s Cross, vagy A Király Útkereszteződése/Átjárója/Keresztje? Mindkettőnek megvan a maga létjogosultsága, de azért az meglehetősen fura – a scriptóriumos novellámat részben ezért is írtam át -, ha egy idegen világban magyar helységnevek hemzsegnek, de a személynevek meg idegenek, nem? Fordítva annyira nem zavaró valamiért. Lásd Korongvilág.

    Ha meg idegen a világ, de magyar a helységnév és a személynév is, az meg hiteltelenné teszi – szerintem – magát a világot.

    “Arsalunnia világán járunk, az Aranyérvágó Erődben, amelyet a Trockomockó nép dicső fia, vitéz Tarhonnyáss Gellért kapitány és katonái védelmeznek.”

    Hát, izé, szerintem zavaró.

    Igazat kell viszont adjak neked: a kamunevek is hátrányt jelentenek, ha nyilvánvalóan annyi a feladatuk, hogy idegenné tegyék a világot.
    Szerintem itt is érvényes a szmírp- meg nyúl-szabály, azaz nem attól lesz egy világ idegen, hogy kamunevekkel zsúfoljuk tele, viszont nem is nevezhetjük el magyar/angol/tagalog nyelven a helységeket és szereplőket, ha nem földi körülmények között zajlik a történet.
    A kamuneveknek nincs értelme – ebben egyetértünk – de ha nem földi nevek szerepelnek, akkor legyen mögöttük rendszer.
    A földi nyelvekben általános, hogy a nevek beszédesek, legfeljebb az emberek elfelejtették, mit jelentenek. Nincs okunk feltételezni, hogy egy tudatosan nevet adó idegen faj/nép ne ezt az elvet követné, mivel a névadás eredeti lényege az adott entitás lényegének kifejezése.

    Az viszont, hogy ezt milyen formában teszik meg, nem feltétlen kell emberi logikát kövessen.

    Visszatérve a többihez:
    Ne érts félre, nem a kisarkított archetipikus hősökről beszélek, amikor azt mondom, a jó karakterek többnyire unalmasak. Arról az elvről inkább, hogy ezek az illetők szinte mindig csak “erkölcsileg többek” a “rosszaknál”. A legújabb Batman és Joker feldolgozás ettől zseniális – bár utálom a szuperhősös amerikai történeteket -, mivel ott Batman csak azért “jó”, mert nem öl, egyébként ugyanúgy felülhelyezi magát a törvényeken, mint Joker, ugyanúgy rombol, pusztít, törtet.
    King hősei is ezért annyira elevenek – szinte egyetlen olyan pozitív főhőse sem akad, a gyerekeken kívül, akik maguk ne lennének stikkesek, tele negatívumokkal.
    A lázadó korszakomat én is kinőttem… többnyire 😀
    Ez a fajta olvasói-írói vonzódás az antihősökhöz inkább azok tragikus sorsa miatt maradt meg – mert a tragédiájukat nem ők, hanem az íróik okozzák, akik feláldozzák a logikát és a realitást az ostoba “moral majority” és dramaturgia szennyes oltárán. James Bond ezerszer is meghalt volna, ha nem dumálnának a főgonoszak annyit, hanem szimplán lelőnék és legfeljebb utána mondanák el a nagymonológukat a 007-es lassan kihűlő hullája felett. Vehetjük szinte bármelyik történetet, a főgonosz szinte mindig alapvető és idióta hibát követ el, amit, ha az író hű maradna a karakterhez, tutira nem lépne meg.
    Dramaturgia és Erkölcsi Többség. Bahh! 🙂

  18. Jose said,

    2011. március 15., kedd - 8:21 du.

    Sinclare:

    A hangulat tetszett. Ez a steampunk nekem elég ismeretlen műfaj, de ezek alapján eddig tetszik. 😉

    Először cincálok. Nyelvtani hiba csak elvétve van, egyébként is visszaveszek már annak a részletezéséből, gondolom senki nem azokra kíváncsi.

    ‘Ardanr’ még ok, bár az az r betű a végén először furcsa volt, de ‘Portrd Királyság’ már nagyon egymásra dobott karaktereknek tűnik. Hangulatromboló, és az átgondolatlanság érzetét kelti.

    ” Ideális fekvése miatt Ardanr – három keskeny folyó osztja öt részre, a közeli hegyekben bőséggel bányásznak szenet, és a nyílt tengert egy természetes öblön át lehet elérni – a Föderáció első számú hajógyártó városa lett.”
    Nagyon hosszú a közbevetett információ.
    Inkább hagyományos formában lett volna jobb szerintem:
    ‘Ideális fekvése miatt Ardanr a Föderáció első számú hajógyártó városa lett – három keskeny folyó…’

    Próbálok én is rövid közbevetéseket tenni, hogy a mondat egyensúlya ne bomoljon fel (nem magam jöttem rá, azt hittem de klasszak a mondataim :/ ), és ha a közbevetés terjedelmesebb lenne, mint maga az alapmondat, akkor inkább más módon illesztem a szövegbe.

    “vagy, mint történetünkben, alászállhatott” Nekem ez a narrátori kiszólás nem hiányzott.

    Máshogy vezetném fel, hogy ilyen helyen játszódik a történet.
    A ‘mint történetünkben’ kivételével változatlanul hagynám, de utána ahogy a felleghajtós férfiról kezdesz írni, az első sorban lehetne rá utalni, hogy ő is egy ilyen, az utóbbihoz tartozó helyre ment. Így nem kellett kimondania a narrátornak egy az egyben, de mégis egyértelmű, hogy akkor ilyen bűnbarlangban fog a történet játszódni.
    Nyers példa:
    ‘A viseletes felleghajtóba burkolódzott férfinak is ez utóbbiak egyikéhez sietett. Egy utolsót szívott sodrott cigarettájából, majd eltiporta cipője sarkával, és a klub bejáratához lépett.”

    “száz meg száz vak ablakszemmel meredtek, úgy érezte, egyenesen rá”
    Nem kell az ‘úgy érezte’, ne törd meg vele a mondatot, mert annyira jó amúgy, nekem teljesen átjött! Tudjuk, hogy valójában nem, csak ő érzi így.

    “Lelke mélyén mocorogni kezdett valami, amit sietve elfojtott.”
    A para érzését mondattömörítéssel szerintem fokozhatod, pld:
    ‘…valami, de sietve fojtotta el.’ vagy: ‘…valami. Sietve fojtotta el.’

    “A tajtéklepte igáslovak patái úgy kopogtak a nyirkos macskaköveken, mintha az ő csigolyáin dobolna a halál csontujja.”
    Ez nagyon tetszett! Rögtön visszazökkentem olvasóba. 😉
    Amúgy ez az egész bekezdés nagyon jó!
    Olyan érzésem volt, mintha itt melegedtél volna bele az írásba, innentől nagyon átjött nekem a hangulat, a mondatok is gördülékenyek.

    “előtűnt elegánsan szabott, aranyáron készíttetett, kétsoros öltönye.”
    ‘Aranyáron készítetett’ elhagyható, így is lejön, hogy nem az akinek elsőre látszik.

    “karokra de kevés észre” ‘De’ előtt vessző hiányzik.
    “duruzsolás fölerősödött és a széke elindult” Vessző és előtt.

    ” – Ebben az esetben további szép napot kívánok – felelte nyugodtan Innura és hátratolatott a füstpamacsokat eregető kerekesszékével.”
    Itt már látjuk (gondolom így a főszereplő is), hogy kerekesszékes, mégis fél oldallal lejjebb meglepődik.
    “Innura elfordított egy kis kart, mire a duruzsolás fölerősödött és a széke elindult hátrafelé, majd kikanyarodott az asztal mellé, ám ő nem állt fel belőle. Kungaram ekkor döbbent rá, hogy a nő kerekesszékben ül;”

    Szerintem az első jelenetnél érdemes kiszűrni a szék tényét, és a másik teljesen jó érintetlenül.

    A párbeszédek szerintem jók, és közben ahogy küzd a benső fenevaddal.
    Gyíklények nekem bejöttek. Először váratlan volt ebben a környezetben, kicsit fantasy-s hangulatot vitt bele, ami később jól illeszkedett.

    Az nő indítékai a végén túlzottan mellékesen van odavetve. Bár végig érezni az ellenszenvét, mégis valahogy hangsúlyosabbá lenne érdemes tenni a végén az indítékot.

    Nem lett nekem világos a végére: Irón valóban “csak” egy kutya, vagy ő is vérfarkas, aki a társa/szeretője/barátja/stb Kungaramnak?
    Előbbi esetben (ahogy már írták) valahogy indokolni kellene, miért ő, és miért nem emberei, utóbbi esetben már elég egyértelmű, hogy nem bízza másra, sőt titokban akarja tartani.

    Ami tetszett, hogy végig alig vártam, hogy már kiderüljön, mi lakozik benne (bár sejthető volt), és kitörjön végre. 🙂

    Összefoglalva: néhány bekezdés után, amit egyébként a városról lehetne tömöríteni, rövidíteni, gördülékeny a történet. Tetszik a vita, a nő még erősebb karakternek tűnt, mint a főszereplő.
    A gyíklény is hitelesebb volt így, ahogy beszélt.
    Az indítékokra kellene kicsit több hangsúlyt fektetni.
    A végén a csattanó tálalásán lehetne finomítani: palládiumból ezüst nyakörvnél gondolom ezt.
    Ezen borongós hangulatú világról még szívesen olvasnék, tetszik ahogy a mágia és a technika keveredik benne.

  19. Sinclare said,

    2011. március 15., kedd - 8:36 du.

    Jose: neked is hálás köszönetem az értő kritikáért! Komolyan, tetszik ez a scriptórium 🙂 Neeem, nem azért, mert hájjal kenegetsz 😀
    Viccet félretéve: az egész a cigarettát eltaposó cipősarokkal meg a kicsit vontatott párbeszéddel kezdődött, aztán jött a bevezető. Ahogy Aldaris is jelezte, kicsit döccen a fókuszálásnál, át fogom írni, hogy jobban egybesimuljon a tényleges történettel.
    Jó ötletet adtál, ezzel az Aldaris kifogásolta logikai baki is feloldható, valahogy jobban beleszövöm, hogy Irón nem közönséges kutya, hanem a főhős társa.
    Való igaz az is, hogy Innura lábvesztéséről is hamarabb kéne valami utalás, esetleg kiszólás a részéről.

    A nevek – már írtam, mi az oka, igazatok van, ilyen önálló novellánál hiteltelenné teszi.
    Nem mondtam korábban, de örülök, hogy így gondolkodtok!

    A cincálást is köszönöm, ezért kell egy jó szemű olvasószerkesztő minden író és írni vágyó mellé 🙂

    A világot, ahol játszódik, folyamatosan írom, valami 200 oldal felett tartok, egyelőre a nagy része előttem is ismeretlen.

    Végül, de nem utolsó sorban, örülök, hogy tetszett!

  20. Marcus said,

    2011. március 16., szerda - 7:03 du.

    Sziasztok!

    I’m back! 🙂

    Kikerült Jose novellája.

    Jose: A kritizáláskor ritkán szoktuk említeni a helyesírást, cincálni pedig szinte egyáltalán nem. Egyrészt itt az írástechnikára koncentrálunk, másrészt a helyesírási elemzés sok energiát emészt fel. Ettől függetlenül persze a folyamatosan ismétlődő, jellemző hibákat érdemes megemlíteni a másik okulására. A tapasztalat az, hogy viszonyla gyorsan fejlődnek azok, akik esetleg rosszabb helyesírással vágnak neki egy írókörnek. Ahogy látom, te is hasonló következtetésre jutottál közben. Ettől függetlenül persze csináld nyugodtan, ha van kedved hozzá, de arra vigyázz, hogy jó javaslatokat adj (mert azért ez nem mindig sikerül, például a vesszők tekintetében nem mindig adsz jó tanácsot). Esetleg még azt érdemes szem előtt tartani, hogy a nyilvánvaló elgépeléseket, oda-nem-figyeléseket hagyd ki a cincálásból (max ha nagyon hemzsegnek, az egy feddést megér), inkább a valódi hibákra koncentrálj.

  21. Jose said,

    2011. március 16., szerda - 7:31 du.

    Marcus:

    Hát igen, valóban elég sok energiát, időt felemészt, ha a helyesírá javításával is bíbelődöm. Először nem tudtam, hogy mi az “elvárás”, próbáltam mindent javítani, de lassan azért kapcsolni kezdtem, hogy rajtam kívül senki nem ezzel molyolgat. 😉

    Aztán kezdtem is magam már kínosan érezni, hogy ezekkel “molesztálom” a társakat, a hasznosabb javaslatok helyett. 🙂

    Nyelvtan, vesszők: na ja, próbáltam csak akkor jelezni, ha biztosnak éreztem magam, de valóban nem jó ötlet, hogy nem éppen magyartanár vagyok…
    S átgondolva magam sem elsősorban az elírásokra, apróbb nyelvtani hibákra lennék kíváncsi (sőt idegesítene, ha csak ezekből állna a kritika, mert azzal nem sokra megyek én sem), hanem elsősorban írástechnikára.

    Továbbiakban ezekre koncentrálok még inkább (nekem is élvezetesebb 🙂 ).

  22. Sinclare said,

    2011. március 17., csütörtök - 10:52 de.

    Most, mivel dolgoznom köll menni, nagyon gyors észrevétel.
    Jose:
    NE space-t ütögess! A tabulátort is felejtsd el a behúzásnál. Fent a doksiszerkesztőben ott a “vonalzó” ott állítsd be a behúzást. A space-szel való szüntyörgéstől minden szerkesztő idegzsábát kap. 🙂

    a kötőjel-gondolatjel különbségre figyelj.

    A többit majd este.

  23. Sinclare said,

    2011. március 18., péntek - 10:24 du.

    Mindenkinek: nagyon szívesen küldöm vissza az anyagotokat korrektúrázva, de emailcímre. Ha valaki szeretne ezzel a lehetőséggel élni, az küldje el a doksiját a petertsinclare(kuckuc)gmail(pötty)com címre.

  24. Sinclare said,

    2011. március 18., péntek - 11:07 du.

    Jose:
    előbb a cinca.
    “Ne mozogjon, fiatalember! Ne mo-zog-jon! – kiabálja tagoltan az arcába a mély férfihang.”
    1. a kommenteket szinte kivétel nélkül az első mondat után szoktuk írni. Ritkán el lehet térni tőle, de itt nem indokolt.
    2. a “hang” nem kiabál 🙂
    3. ha tagoltan írod, nem kell utána közvetlenül kiemelni kommentben, hogy tagoltan mondanak valamit
    4. az “arcába kiabálni” nekem nagyon furin hangzik

    “Felköhög.” – kicsoda? Ha fennáll a lehetősége az alanyok keveredésének, mindig érdemes jelezni, éppen kiről van szó. Aztán a végső szerkesztésnél legfeljebb kikerül a szövegből.

    Tovább nem is nagyon marcangolom, inkább általános hibák:
    – néhol szóismétlések
    – a bekezdésnél akad pár nehezen értelmezhető jelzős szerkezet (húsoktól nehéz leheletet), de inkább az a gond, hogy ha leírod, mit érez, felesleges kiírni, hogy “érzi” (lásd “kiabálja tagoltan”). Mivel többször előfordul, ezért tituláltam általános hibának.
    – két komment egymás után sok. A másodikat érdemes új sorba áttenni.
    – az a/az névelő használatával a jelzőknél óvatosan, mindig kiemel. Pl. amikor azt írod:
    „hallotta közvetlenül a feje fölül a barátságos baritont”
    Akkor “a barátságos bariton” azt jelzi, hogy van ott valahol a közelben egy barátságtalan bariton is.
    – a „mintha… volna” bizonytalanságot jelző szerkezet, túl sűrű használata a narrátor helyzetét gyengíti. A független elbeszélő olyan, mint a KM: isten (és még chipsszel sem lehet megvesztegetni ), tehát nem bizonytalankodhat.
    – sok a létige (volt, volna). Magyarul írunk, kerüljük, amennyire csak lehetséges.
    – kommentben gondolatjelet ne használj, mert megzavarod az olvasót, hogy most közbevetett kommenttel van-e dolga. Ha másként elválasztani nem lehet, akkor inkább pontosvesszőt alkalmazz.
    – sok a „de”. Nálam is típushiba, ezért is szúr szemet 🙂 “azonban, pedig, holott, ám” – megfelelő szövegkörnyezetben ezek a szinonimák kellőképpen változatossá teszik az alkotást.
    – ajkai, orrcimpái, stb: páros szerveknél egyes számot használunk.
    – jelzős szerkezetek használata: fókusz szempontjából többször is rossz a szórend. Pl:
    „Fontaine az ajtóból méregette érzelemmentes arccal”
    Fontaine + az ajtóból + méregette + érzelemmentes arccal. A fókuszt a jelen állapotban a térbeli elhelyezkedésre teszed, holott sokkal fontosabb, szerintem, az alany jellemzése. = „Fontaine érzelemmentes arccal méregette az ajtóból”.
    A szövegkörnyezet miatt lehet még egy variáció, ami megint fókusz kérdése. Nézzük meg úgy, hogy most az alanyon van a hangsúly, másodlagos a jellemzése, és továbbra is harmadlagos a térbeli pozíciója =
    „Fontaine méregette érzelemmentes arccal az ajtóból”.
    – szobalány-inas párbeszéd. Fontaine és Herold beszélgetése a „kutyalány” meg a kerítés kapcsán erre jó példa. Nem értem, miért mondaná el a telep tulajdonosa a piti tolvajnak azokat a titkokat (még ha csak utalgat is, de azért persze kitalálható módon), amiket minden áron meg akar védeni.

    A történetről összességében azt kell mondjam, hogy először egy Dr. Moreau szigete ripoffnak hittem, aztán kellemesen csalódtam, hogy TF sztori lett. Szeretem a TF történeteket, bár írni nem szoktam ebben a témában. Tetszett a vége is, mert csak félig kiszámítható. A kutyamenhelyes megoldás, mint a tolvaj büntetése remek! Bár én inkább házi kutyaviadalt rendeztem volna *gonosz kacagás*. Esetleg élete végéig láncra verve tartom és területőrzésre használom. *még gonoszabb röhögés, amibe a tolvajokkal szembeni minden utálatát belesűríti* 🙂

    Egy nagyon alapos átszerkesztés és korrektúrázás után igazán kellemes olvasmány lesz belőle.

  25. Sinclare said,

    2011. március 18., péntek - 11:10 du.

    *megjegyzés: mivel már kétszer is kirámolták az otthonomat az életem eddigi során, ha én írnék tolvajról, vagy rablóról azt minimum lassú kínhalállal döglesztenék meg. Bocs, személyes kiszólások OFF

  26. Jose said,

    2011. március 19., szombat - 12:09 de.

    Sinclare:

    Köszönöm a kimerítő kritikát! Ebben is rengeteg segítséget kaptam, bár bevallom meglepett, hogy ebben is ennyi javítani való van.

    A másikat éreztem, hogy töredezettebb, ezt kevésbé.
    A végét viszont valószínű összecsaptam: aznap amikor befejeztem, kb az utolsó egy oldalt írtam 13-án, akkor gyorsan átnéztem, és már küldtem is el, úgy örültem, hogy “kész”. Azért örültem, mert mégha csapnivaló is egyenlőre az eredmény: ez az első befejezett novellám.
    Bármennyi gyerekbetegsége van, mégis az első poronty! 😀
    (említettem, hogy sok évvel ezelőtt írtam ugyan két hosszabb valamit, de nem fejeztem be őket, nem komplett kerek történetek, még ha fejben meg is volt úgy-ahogy)

    Az a gáz, hogy azt már látom, bizony olvasottságban is le vagyok maradva. Bevallom a TF sztorira rá kellett keresnem, mert lila gőzöm sem volt, mi is az. 🙂

    Ami még tanulság nekem, hogy legközelebb lehet, hogy fantasyben kellene írnom, mert abban legalább már próbálkoztam, ez a pattogósabb, realistább megjelenítés még nagyon új nekem.

    Visszatérve: sok olyan dologra rámutattál, amit tudatosabban is használhatnék, pld: „Fontaine az ajtóból méregette érzelemmentes arccal” ez tudatosan a helyre exponált mondat volt, de ennyire nem gondoltam végig, mint ahogy elemezted. Átgondolva igazad van, hogy a leglényegtelenebb dolgot emeltem ki (oka az volt, hogy fejben ilyenkor megy a mozi, és úgy ‘láttam’, ha közelebb ment volna már, akkor meg kellett volna látnia, hogy Herold a szíjjal matatott).

    Érdekes a szobalány-inas effektus, mert miután beküldtem fejben mentem végig, hogy mire emlékszem a történetből, és az járt a fejemben, hogy mennyire nem reális: mi a fenét magyaráz annyit a prof, mégha gógyis is, inkább leszedálná, aztán jól van. De a másik gondoltam, hogy egyértelműen nem százas, és onnantól pedig miért is kellene logikusan viselkednie? S a leszíjazott, időnként le is szedált fickótól – aki egyébként is hamarosan búcsút mondhat a testének – mi félnivalója lehet?
    De ha ez ennyire direkt volt, akkor valahogy árnyalnom kell, kevesebb infót dumában, és inkább megmutatni – ami nehezebb, és helyigényesebb is, több cselekvést igényel.

    Eredeti elgondolásom az volt, hogy még emberi formájában kiszökik a szobából, és úgy jön rá, hogy nem kórházban van, és így tud meg pár dolgot, mielőtt elkapják (prof, kutyák). Tehát nem úszta volna meg semmiképp.
    Viszont lehetetlen helyzetet teremtettem: le van szíjazva, egy mozdulat növelni a nyugtatóadagját – esélytelen.

    S emellett éreztem kihívást ebben, hogy egyetlen szobában két karakerrel mit lehet kihozni feszültségnek.

    Egy lényeges dolog: látszik, hogy a végét elkapkodtam, mert lényeges infók nincsenek egyértelműsítve ezek szerint. A Te szavaidból azt vettem ki, hogy Te úgy értelmezted, hogy még mindig a prof birtokán van, és ott az a menhely.

    Volt egy apró mondat arra, hogy női kéz húzta el a reteszt, és egy megjegyzés, hogy a szökésre emlékszik vissza.
    Át fogom írni, mert ez el lett kapkodva. A lényeg: megszökött, de mivel már nem önmaga, eddig jutott, egy menhelyig – enyje, épp elég büntetés a léte :). (persze most merül fel bennem is, hogy akkor hogy is jutott ki az elektromos kerítésen?) Átgondolva jobban tetszik a Te értelmezésed.

  27. Jose said,

    2011. március 19., szombat - 12:13 de.

    off

    Ja most olvasom a megjegyzésed Sinclare: ok, így már értem! Akkor ez betalált. 😉
    (a valós történés pedig súlyos :/ )

    on

  28. Sinclare said,

    2011. március 19., szombat - 3:50 du.

    Jose:
    Ahogy mondják, kb. 10.000 óra kell bármelyik szakma mester szintű elsajátításához. Az irodalomra is igaz, mivel művészet, és mint ilyen, kilenctized részben tanulásból, gyakorlásból és még több gyakorlásból áll.
    Nézd meg, én kb. 2005 óta írok (publikálni csak nem rég mertem elkezdeni), van egy félkész regényem, számos befejezett novellám, aztán olyan hibákat ejtek, hogy itt ég a pofám 😀

    A következők miatt mondom el mindezt:
    – ne válassz egy zsánert csak azért, mert abban már van egy befejezett novellád! Próbálj ki inkább minél többet, ismerd meg azt, miképpen épülnek fel, mit igényelnek, sajátítsd el a csínjukat-bínjukat. Nem kell adott műfajnál és zsánernél lehorgonyozni, bár előbb-utóbb biztosan lesz olyan, amit szeretsz és jól is megy – bár lehet, hogy nem ugyanaz lesz a kettő -, de mindegyikből tanulhatsz.
    – a helyes központozás az irodalomban olyan, mint a szorzótábla a matematikában. Lehetsz anélkül is zseni, de azért a legtöbb zseni kiskorában elsajátította a szorzótáblát 😉 Ez ráadásul nem is rövid tanulás, a vesszőhiba szerintem olyasmi, amit a legnagyobbak is elkövetnek. Én legalábbis még nem olvastam olyan regényt, ami lektorálás nélkül ne tartalmazott volna vesszőhibát.
    – ha nem fejezel be egy írást, hát nem fejezed be. Meglátásom szerint nincs olyan befutott író, akinek ne lapulna jópár befejezetlen alkotás az asztalfiókjában. Ha valaha is elkámpicsorodnál ilyesmi miatt, jusson eszedbe: nem az út vége, hanem az utazás számít, azaz minden leírt mondattal gyakorlod az írást!
    – ha peregnek a fejedben a képek, az nagyon jó, írd le gyorsan, aztán pihentesd. Pár nap múltán, semleges körülmények között olvas el megint, aztán írd újra, úgy, hogy a szöveg alapján kezdjenek peregni a képek. Végül, egy hét múlva megint fusd végig a szöveget, és ha sikerül megint előidézni a képeket, akkor egyrészt jól csináltad, másrészt figyeld meg, hogy minden részletre kitértél-e, amik fontos elemei a jelenetnek.

    Erről tudtommal van fent pár segédanyag, most röviden összefoglalva:
    1. téridő-kontinuum, 2. időjárás, 3. öt érzékszerv
    Ezek fontos alkotóelemei minden jelenetnek – vagy éppen valamelyikük hiánya, esetleg eltérése a szokványostól, tehát ki kell rájuk térni, ha csak egy szó erejéig is.

  29. Sinclare said,

    2011. március 19., szombat - 4:04 du.

    Jose:
    magáról a történetedről még annyit, hogy igazából két fő út áll minden író előtt. A széles, egyenes és kényelmes a logika és realitás feláldozása a dramaturgia oltárán. A keskeny, göröngyös és nehéz pedig a logika és realitás érvényesítése a dramaturgia rovására (pontosabban mondva megfelelően hihető csavarokkal alakítani a történet fonalán úgy, hogy a dramaturgia se szenvedjen csorbát).
    Mivel mi írjuk az eseményeket, ezért mi sem könnyebb, mint hogy a saját szánk íze szerint formáljuk azokat.

    Te itt most a második út mellett döntöttél: lemondtál az eredeti cselekményszálról, és inkább a meglévő helyzetből indultál ki. Lehet, hogy a végén a főhős ugyanoda jutott, de így már nem akad ki a bullshitmérő 🙂

    A szobalány-inas párbeszédeket könnyű elkerülni az imént említett eszközzel. Dobj be egy marék cinizmus-tablettát, és úgy olvasd/gondold át a párbeszédet.

    jelen esetben Fontaine lehet bár őrült, de nem a hajtépkedős-nyálfolyatós fajta, inkább a szociopata őrült zseni-típus. Tehát az életvitele, a reakciói, a gondolkodásmódja majdnem egészében normális(zseni), csak éppen valahol kattant odabent, és elkezd emberi és állati tudatokat kicserélni a testekben.
    Viszont ettől még nem lesz dzsémszbond-főgonosz, hogy órákig regéljen a kutatásáról.

    Adtál viszont egy ötletet 🙂

  30. Sinclare said,

    2011. március 19., szombat - 11:58 du.

    Jose: dobj egy mailt, küldöm a novit. 🙂

  31. Jose said,

    2011. március 20., vasárnap - 12:48 du.

    Sinclare, a sajátomra gondolsz?

    Mert azt még átírnám a fenti segítségeket figyelembe véve.
    Abból is tanultam, hogy utólag ne akarjak plusz infókat belegyömöszölni – ugyanis pld a testcserére vonatkozó mondatokat (‘kiváló testet kap’ stb), ezeket utólag raktam bele (elküldés előtt 1 órával 🙂 ), hogy nehogy túl homályos legyen az írás mások számára, de ezek szerint ez hiba volt, mert így ami eredetileg esetleg csattanó volt, azt túl magyaráztam, pont elég lett volna a sejtetés, és a párbeszéd is hihetőbb lett volna.

    A profról hasonlóan gondolkodunk, én is így jellemezném. 😉
    Annak örülök, hogy így látod az utat, valóban nem akartam abba a hibába esni, hogy deus ex machina-t használjak, irtózom tőle, ha ilyet látok. Nem szeretem a habos-cukros történeteket sem.

    Ahhoz, hogy ne legyen ilyen kiszolgáltatott teljesen át kellett volna írnom, de akkor az már más történet, nem volt hozzá kedvem, tetszett a helyzet. 🙂

    Szóval átírom, és kiszedem a túl egyértelmű mondatokat (az eredetiben pár mondattal kevesebbet beszélt a prof), de kíváncsi vagyok.

    A segítségeket pedig nagyon köszönöm!

    kjozsef78@gmail.com

  32. Sinclare said,

    2011. március 20., vasárnap - 1:02 du.

    Jose: nagyon hasonló ezek szerint az írói ízlésünk 🙂 ami a homályosságot illeti, na az kemény dió. Egyrészt ha túl egyértelmű vagy, akkor túl hamar egyértelművé teszed, mire megy ki a játék, másrészt ha túl homályosan írsz, senki sem fogja megérteni.
    Itt szerintem a legjobb megoldás az, ha pontosan ismered a célközönséget, mit visel el, mit ért meg.
    Eco Foucault ingája például értelmezhetetlen trágya az átlag Ulpius-házas olvasónak, izgalmas erőpróba a hardcore fantasy rajongóknak, és pihentető egyszersmind elgondolkodtató olvasmány a misztikában, titkos társaságokban és mágiatörténetben járatos olvasóknak.

    Vagy ott van King. A Setét Torony a legjobb regényfolyama, maga is azt szereti a legjobban, saját bevallása szerint ott volt egyedül, hogy mindent kristálytisztán látott és élt át. De említsd meg az átlag King-rajongónak és epét fognak hányni. Mert nem a szokványos pszichothriller, ahol nem kell gondolkodnod, csak borzonganod. A ST, ezt bizton állíthatom, azon kevés 20. századi könyvek/regényfolyamok egyike, ahol a valósággal szembesülhetsz, azzal a valósággal, ami a színfalak mögött zajlik. Most is.
    A világ szétcsúszik, a Suvadás őrületének mákonya beeszi magát minden élőbe.
    A Lost c. sorozat pl. a ST-ra épül, az alkotók minden lényeges háttérelemet onnan vettek át (sugarak, állomások, stb.).

  33. Gren said,

    2011. március 31., csütörtök - 9:44 de.

    Köszönöm mindenkinek a kritikát! 🙂
    A javaslataitokat figyelembe vettem, és igyekeztem kijavítani a hibákat, elküldenem viszont csak tegnap sikerült, de hátha nem rontottam el nagyon 😀

  34. Marcus said,

    2011. március 31., csütörtök - 5:38 du.

    Sziasztok!

    Kikerült Gren 1.1-es verziója.

  35. NémaÁkos said,

    2011. április 11., hétfő - 4:53 du.

    Na, kicsit összeszedtem magam, úgyhogy én is beszállok a cincálásba.

    Jose – Kutyavilág

    Áhh a régi klasszikusok. Alap horror történet, biztos kézzel felvázolva, sok vizuális részlettel. Egy-két kritikai megjegyzést azért teszek.
    Erről valószínűleg meg kellene kérdezned másokat is, de engem zavarni szokott, ha valaki a drámai hatás kedvéért rövid mondatokat használ. Ez nagyjából két-három sor erejéig működik, de utána modorosnak érzem (azért mondom, hogy kérdezz meg másokat, mert olyan sokan csinálják, hogy gyanítom, a legtöbb ember jobban tűri ezt a stílust, mint én). Nálad ez az első altatásig dominál a leírásban, szerencsére utána elmarad. A másik fontos dolog, amiben nem biztos, hogy érdemes rám hallgatni, az a vizuális részletek hangsúlyozása, ami nekem bejön, én is így szoktam írni, de többször kaptam olyan kritikát, hogy ez olyan, mintha egy filmet írnál le, és van, akit zavar.
    Ennyit arról, hogy miben nem vagyok biztos 🙂 Amiben viszont biztos vagyok, az az, hogy a Dr. Moreau szigete nagyon alapvető része a kultúráknak. Az is találkozhatott vele, aki klasszikus irodalmat olvas, de egy rakás feldolgozása is készült Hollywoodi filmektől Cartoon Networkös rajzfilmekig, magyarul nagyjából közönségfüggetlen. Az ember állat csere koncepciója ismert, nem tudom, hogy tervezted, de szerintem az olvasónak a 2.-3. oldalon már teljesen világos, hogy miről van szó, ennek megfelelően a többiből nyugodtan lehet húzni. Igazándiból azt kell mondanom, hogy a két poszterrel (amik közül az egyik ugye nem poszter), felvázoltad az egész történetet, ami eszméletlenül virtuóz, le a kalappal, de egyúttal feleslegesé is teszi a részletesebb, szájbarágósabb leírást.
    Amit úgy érzem, hogy mindenképpen kellene húzni, az a professzor monológja a szolgákról, és a főhős megjegyzése a B kategóriás horrorfilmről. Ez nagyon Fred jelez szagú, és még ha te tudatosan B kategóriás horrorfilmet írsz, akkor sem hiszem, hogy érdemes ezt az olvasó orrára kötni.
    Még két apró kritikai megjegyzés: többször előfordul a szövegben a szívdobbanásnyi idő, olyan következetesen, mintha ez valami mértékegység lenne 🙂 Amúgy semmi baj nincs ezzel a fordulattal, csak ne használd sokszor. A másik, rögtön az elején, amikor arról írsz, hogy a főhősnek az „üvöltése nyomán kidagadnak az erek a nyakán”, mintha nézetet váltanál. A történet többi része nagyon következetesen az ő szemén keresztül mutatja meg a világot, itt viszont mintha kilépnénk a testéből, ami miatt ez a rész elüt a többitől.
    Összességében a sztori jól indul, az első harmada után kicsit megfeneklik, hiszen már úgyis tudjuk, hogy miről van szó, a végén pedig, amikor már kutyaként látjuk a világot, újra érdekessé válik. Amire szerintem érdemes ráfeküdnöd az az a fajta szimbolika, ahogyan a poszterekbe belesűrítetted az egész történetet. Ha ezt reprodukálni tudod a későbbi írásaidban, akkor egészen bonyolult világleírásokat és/vagy háttértörténeteket adhatsz szereplőknek, anélkül, hogy lexikális adatokkal untatnád az olvasót.

  36. Jose said,

    2011. április 11., hétfő - 11:49 du.

    Néma Ákos!

    Szia! Mióta kikerült sajnos szinte hozzá sem szagoltam (és máshoz sem), de köszönöm a kritikát. Kellemes meglepetés volt, a pozitív felhang, köszönöm. 😉

    A napokban gondoltam rá, hogy ki kéne szakadnom az agyilag zombi létből, amiben egy ideje vagyok, és nekirugaszkodni. Próbálom átírni, és a javítást beküldöm.

    Érdekes, amit említettél, hogy az első altatásig… Igen az eleje nyögve nyelősen született, majd ahonnan Te is gördülékenyebbnek érezted, azt írtam meg egészen az emberlét végéig egyben, ekkor már tisztult a fejemben, hogy mit is akarok.
    A linket külön köszönöm, hasznosnak találtam. 😉

  37. NémaÁkos said,

    2011. április 12., kedd - 10:08 du.

    @ Jose

    Aha. Asszem értem a problémát. Ha ez a gond, hogy menet közben tisztul a dolog, akkor esetleg érdemes még az írás előtt leülni és összegyűjteni, hogy hol mit akarsz mondani az olvasónak. Nem tudom milyen az írói stílusod, de az az érzésem, hogy vannak képek a fejedben, mint például egy kutyaként vicsorgó meztelen nő, vagy egy rovarokat felszurkálgató kissé szadista tudós, és ezek köré szervezed a történetet.
    Ezek alapján írhatsz egy olyan vázlatot, hogy pl.: az első részben bemutatod a tudóst, közlöd az olvasóval, hogy a főhősnek valami balesete volt, de titokban tartod, hogy “milyen természetű az orvosi vészhelyzet”. A második felvonásban elmélyíted a karaktereket, kiderül, hogy az orvos nem orvos, a beteg meg tolvaj, aki ki akarta rabolni, megadod a választ arra, hogyan történt a baleset, de eltitkolod, hogy az őrült prof mit akar vele csinálni. A harmadik részben bemutatod a “hibbant nőt”, sejteted, hogy ez vár a főhősre, de még mindig nem tudjuk, hogy mi az “ez”. És itt jöhetnek az eddig eltitkolt kutyás utalások, sejteted, hogy mi lesz a vége a dolognak, aztán mielőtt bekövetkezne a műtét, ugrasz egyet, és megmutatod az áldozatot, ahogy kutyaként lassan leépül.
    Persze később, ha a vázlat alapján írod a történetet, kiderülhet, hogy valami mégsem klappol, de legalább lesz valami elképzelésed, hogy hova akarsz eljutni.

  38. NémaÁkos said,

    2011. április 12., kedd - 10:16 du.

    Akano – Egy sárkány gondolatai

    Hangulat és nem történet orientált írás, tetszett, hogy a jól ismert négy lovason túl bevontad a sárkányt is a játékba. Az egyik tanács, amit adnék, hogy legyél következetes abból a szempontból, hogy mi tér vissza és mi nem. A főszereplők forduljanak elő többször, kapjanak nagyobb hangsúlyt, a mellékszereplők viszont egy ilyen kaotikus látomásban gyorsan pereghetnek, amivel olyan érzést tudsz kelteni, hogy egy óriási világ pusztul el, amin végigvágtat ugyan az a négy lovas és a sárkány. Ehhez képest a sárkány gyakorlatilag az első harmadában a novellának elő sem kerül, a mellékszereplők pedig, akiken keresztül a rombolást mutatod be (például a kisfiú és a szerelmesek), sokszor visszatérnek, ami inkább klausztrofóbiás hangulatot kelt. Ha azért használod őket újra, mert nem jut eszedbe több erős kép, nyugodtan nyúlj vissza a bibliához, van ott elég tüzet okádó gyertyatartó és hatszárnyú csupa-szem lény. Nem kell róluk sem sok minden, a teljesség nélküli felsorolás is azt a hangulatot kelti, hogy egy megszámlálhatatlan légióról van szó. Ezzel kapcsolatban egy megjegyzés, hogy a négy lovas pontos, felsorolásszerű leírása elég iskolás, nyugodtan kihagyhattad volna azokat, akiket nem találsz érdekesnek, vagy szétpakolhattad volna a leírásokat a novella különböző pontjaira, hogy ne legyen ilyen gyűjtögetős kártya hangulata az egésznek.
    Látom a sárkány gyors pálfordulását és a nézőpontok váltogatását már mások írták, én még annyit tennék hozzá ehhez, hogy az igeidőkkel is vigyázz. A legtöbb történet múlt idejű, az E/1 jelen idő lehet elvont szubjektív, látomásszerű leírás, ami még passzol is a témádhoz, de az E/3 jelen idő inkább a racionális, természetfilm vagy dokumentumfilm jellegű dolgokhoz illik (az anyakoca kicsinyeivel táplálékszerző körútra indul).
    Ami még nagyon fontos, hogy a novella legjobb és legrosszabb pillanatait is a költői képek (időnként képzavarok) adják. Azt hiszem, ez az, amiben rövidtávon a legtöbbet fejlődhetsz, ugyanakkor a legnagyobb buktatókat is magában hordozza, ha hagyod elburjánzani. Bizonyos dolgok éppen hogy csak elsiklanak, azért, mert egy megzavarodott világról írsz, és ez elviselhetővé teszi a zavarodott stílust, például, amikor „két száj érintkezése töri meg a csöndet”. Tudom, hogy költőinek hangzik, de ne keverd a különböző érzeteket: egy csók cuppanása megtörheti a csöndet, egy sóhaj megtörheti, de az ajkak puszta érintkezése nem. Egy másik fontos dolog, hogy ne folytass egy hasonlatot valóságként. A tájképet először elmosódott gyerekrajzhoz hasonlítod, aztán továbblépsz, és leírod a történet keretei között, hogy mi történt a gyerekkel, aki rajzolta (csakhogy a történet a rajzhoz hasonlító tájon játszódik, vagyis a gyerek, aki rajzolta része a tájnak). Ez megint éppen átcsúszik a léc alatt, mivel egy kifordult/ kifordított világról van szó, ahol nem lehet tudni mi micsoda, de más műfajban, más témában nem fog működni.
    Az érem másik oldala viszont, hogy vannak a novelládban remek képek, például a beteg hajléktalan, aki a köhögésével lángba borítja a környéket. Figyelj oda rá, hogy ez azért működik, mert hallgatólagosan egyrészt a járvány terjedését futótűzhöz, másrészt a lázat tűzhöz hasonlítod. Mindkettőnek van értelme, az igazán nagyszerű viszont az, hogy egyszerre egynél több párhuzamot használsz. Ez nagyon-nagyon ügyes. Ilyen többszörös jelentést nem könnyű találni, de ha sikerül ezt a bravúrt a későbbiekben újra végrehajtani, az a költészetben vagy a mágikus realizmusban nagy hasznodra lehet.

  39. Marcus said,

    2011. április 13., szerda - 7:01 du.

    Sziasztok!

    Raon a címekről értekezik: http://heideldan.freeblog.hu/archives/2011/04/09/A_cmadsrl/

    Hanna pedig feltette az Ólomerdő folytatásának első mondatát: http://olomerdo.wordpress.com/2011/04/08/elso-mondat/

  40. NémaÁkos said,

    2011. április 13., szerda - 8:53 du.

    Gren – A nyárfa titka

    Azt hiszem egyértelmű, hogy a te írásod volt a legjobb a bemutatkozó novellák között. Volt, aki kifogásolta az alap sztorit, de engem egyáltalán nem zavart, úgyhogy gondolom ez ízlés kérdése. Igazándiból az ominózus Sikamlós völgyön kívül nem is tudom, hogy mit tudnék értelmesen kritizálni rajta, úgyhogy továbblépek, és inkább az 1.1-es javításról beszélek, ami viszont kicsit meglepett. Lehet, hogy gyorsan írtad át, de azt hiszem, hogy majdnem minden javításod rontott az eredetin. Egyrészt kerültek bele egészen triviális hibák („csak egy fiuk pihent jeltelen sírban valahol a határ menti kietlen hegyek között környékén”), másrészt a végén az a plusz rész teljesen lerombolta a jól felépített szerkezetet.
    Amikor először olvastam a novelládat, és próbáltam elhelyezni, hogy egyáltalán milyen műfajú, az első sorok után azt hittem, hogy valami zombi apokalipszisről, vagy kísértethistóriáról lesz szó. A végén pedig, amikorra már annyira elmerültem a világban, amit leírtál, hogy el is felejtettem az öregembert, kiderült, hogy tényleg kísértethistóriáról van szó, de sokkal rafináltabban, mint ahogy gondoltam: az öreg lelkiismerete az, ami kísért. Magyarul felépítettél egy várakozást, és jobban váltottad be, mint ahogy képzeltem. Ami ebből fontos, hogy a történetnek ezen a ponton van vége.
    Az a személyes tapasztalatom, hogy ilyen rövid írásokat akkor szoktam élvezni, ha az első három bekezdésben megfogalmazódik bennem egy határozott kérdés, amire az utolsó három bekezdésben kapom meg a választ. A te esetben a kérdés az volt, hogy kik azok az ők, amire akkor kaptam meg a választ, amikor leírtad, hova temeti el a fiú a tagoniakat. Lehet, hogy érdekes számodra, hogy mi lett a fiúval később, de ez már egy másik történet, úgy hat, mintha tovább mesélnél egy viccet a csattanója után.
    A másik fontos dolog, hogy a beszúrt rész mellett át is rendezted a végét, és ezzel megtörted az eredeti keretes szerkezetet. Az 1.0-ás verzióban a történet az öregember jelenéből indul, majd a múltjában játszódik, és végül visszatér a jelenbe, ahol ismét az öregembert látjuk baltával az ölében. Az 1.1-es verzióban ez a visszatérés a jelenbe vontatott, a megöregedés folyamata sokkal hangsúlyosabb, mint hogy ott egy öregember, és ettől valahogy megbicsaklik a keret.
    Összegzésképpen: érdekes módon a javításban voltak a hibák, az eredeti viszont annyira jó, hogyha erről a szintről még tovább tudsz fejlődni, akkor te leszel az közülünk, aki elsőként léphet majd túl a hobbi szinten és publikálhat komolyan.

  41. NémaÁkos said,

    2011. április 15., péntek - 6:50 du.

    Sinclare – A felleghajtós férfi

    Jó sztori nagyon erős háttérrel. Általában azt szokták mondani, hogy az írónak két feladata van: a történet megszerkesztése és előadása. Ebből nálad az elsőre nem lehet kifogás, a világ részletesen kidolgozott, nem csak díszlet, hanem ok-okozati viszonyokat is sejteni lehet a működésében, a történetet pedig jól felépítetted.
    Az előadásmódban vannak azért hibák, de semmi olyasmi, amin gyakorlással ne lehetne javítani. Az első dolog, amire felhívnám a figyelmed, hogy az elején a leíró rész megalapozza ugyan a világképet, de ez olvasó közben elunja magát. A történet igazándiból ott kezdődik, hogy a felleghajtós férfi elnyomja a cigarettáját, előtte a leírás jelentős részét át kellett volna csoportosítani máshova. (Egy lehetséges hely az a pont, ahol Kungaram várja, hogy beengedjék. Az idő múlását itt azzal jelzed, hogy leírod a forgalmat, de az egész csak egy mondat, így nem tudatosul eléggé az olvasóban. Talán jobb lenne kis átvezetéssel rátérni a környék leírására, így összeköthetnéd a történet belső idejét a jelenet végigolvasásához szükséges külső idővel.)
    A második, ami elég lényeges, hogy több helyen erőltetsz hasonlatokat, amik nem működnek igazán. „Pallos-széles mosoly”, „északi tundrák melege”, „szúrós tekintete egy tőrkardnak is javára vált volna”. Gondolom, hogy ezeknek legalább egy része vicc, és nem komoly, de így is zavaróan hatnak.
    Az is látszik, hogy neked is problémád van annak a felmérésével, hogy mit tud az olvasó. Leírod például, hogy Innura nem áll fel a székéből, mert az egy tolószék, feleslegesen, mert abból, ahogy közlekedik ez már nyilvánvaló. Nem tudom persze, hogy tervezted, de a sok utalás miatt azt is előre sejteni lehet, hogy a felleghajtós férfi farkasember, így inkább az a meglepetés, hogy a nyakörv eredetileg nem ezüst (én egészen a végéig azt hittem, hogy az). Gondolom azért választottad a palládiumot, mert közel van a rendszáma az ezüsthöz, aminek van is némi értelme, de ha már egyszer úgyis mágiáról van szó, nyugodtan lehetett volna a nyakörv mondjuk bőr, így megkerülhetted volna ezt a problémát.
    Még egy utolsó, apró kritikai megjegyzés, hogy Kungaram érzelmei az elején nagyon hektikusan változnak, hol vért akar ontani, hol retteg, ami a korai Sherlock Holmes novellákat juttatja eszembe, ahol Holmes az egyik pillanatban remeg az izgalomtól, a következőben pedig érzelemmentes gépezet. Lehet, hogy van, akinek ez tetszik, de nekem olyan döntsd-már-el érzésem van tőle.
    Végül a te írásod kritizálását is egy olyan részlettel zárnám, ami nagyon tetszett, nevezetesen azzal, ahogy az olvasó érzéseit manipulálod Kungarammal kapcsolatban. Egészen a novella közepéig titokban tartottad, hogy egy kutya visszaszerzése miatt akar gyilkolni, ami teljesen megváltoztatja a karakter értékelését, nem is beszélve arról, hogyan dobtad be a korábbi kegyetlenkedéseinek részleteit. Ez a fordulat valószínűleg még jobban érvényesült volna egy nagyobb lélegzetvételű írásban, ahol van időd bemutatni a férfit egy visszataszító tett közben (és nem csak egy visszaemlékezés erejéig). A másik lehetséges trükk, ha hangsúlyosabban Innura szemszögére váltasz a leíró részekben, a legtöbb ember úgyis bárkivel azonosul, akit főhősnek tekint. Akárhogy is, az a tény, hogy számoltál az olvasó reakciójával, azt sejteti, hogy nagyon jól megtervezted a történetet is, nem csak a világot ahol játszódik.

  42. Marcus said,

    2011. április 16., szombat - 6:08 du.

    Sziasztok!

    Gren: A nyárfa titka 1.1

    Beleértve a mesére küldött feladatodat is, nekem ez tetszett eddig a legjobban tőled. A történet jó, kicsit még az ember szívébe hatol, akkor is, ha már sokszor olvashattunk hasonlót.

    Ami viszont itt is jelen van, bár kevésbé, mint egyéb írásaidban, a fogalmazásszerű mondatalkotás. A mondatok egymás után, magukban állnak, mintha nem lenne összefüggés közöttük. Amikor pedig megpróbáltál eredetibb mondatot alkotni, abból nem jöttek ki mindig jó dolgok (pl. “A fiú megijedt, de a döbbenettől mozdulni sem tudott, lábai erős gyökerek gyanánt tapadtak a sáros földbe.”). Nem baj, ha új utakat keresel, de itt inkább a túlírtság vagy a döccenés útját találtad meg. Szerintem egyszerű fogalmakra (földbe gyökerezett a lába) használj egyszerű fogalmakat, és az egyedi érzéseket, gondolatokat, képeket próbáld meg leírni érdekesebb szavakkal/szerkezetekkel, ezáltal az olvasónak is jelezve, hogy “figyelj, itt valami érdekes/egyedi/fontos van!”.

    A karakterek is erősebbek voltak, mint más írásaidban, de nagyon azt éreztem, hogy rengeteg felesleges dolgot írsz le (harcjelenetek, cselekvések), ami helyett megjelenhettek volna a karakterek gondolatai, érzései is. Erről Orson Scott Card is ír: http://www.hatrack.com/writingclass/lessons/2001-04-19.shtml

    Illetve további tanácsok, fogalmak, és linkek ezzel kapcsolatban: http://en.wikipedia.org/wiki/Show,_don%27t_tell

    A lényeg, hogy megtaláld az egyensúlyt a mondás és a mutatás között. Mindenesetre én már látom a fejlődést.

  43. Marcus said,

    2011. április 17., vasárnap - 1:48 du.

    Sziasztok!

    Jose: Kutyavilág

    Az alapötlet jó, és a megvalósítás sem rossz, úgy nagyjából a feléig. Itt mintha nem tudtad volna eldönteni, hogy miről is akarsz írni, és így felemás lett a végeredmény. A vége egyszerűen túl lett húzva, már tudja az olvasó, hogy mi a helyzet, de te még magyarázol. A második dőltbetűs rész utáni rész csak akkor kellett volna, ha lett volna benne valamilyen csattanó, vagy fordulat, de nem volt.

    A történet veleje is csorbát szenved egy kicsit. Hogy valakit átalakítanak kutyává, az önmagában érdekes, de nem elég, ebből az alapötletből kellene továbblépned valamilyen irányba. Ha a karakterek vonalán mész, akkor ábrázolhattad volna a Heroldban feléledő zsigeri rettegést, jó kis pszichohorrort összehozva belőle. Ha a történetben akartál volna egyedibbet, akkor érdekesebb lehetett volna, ha Herold már az elején kutya, és önmaga számára is csattanó lesz, amikor ez kiderül (és ezután még mindig nyitva áll a pszichohorroros út).

    Próbálj meg írás közben (vagy inkább már előtt) feltenni magadban kérdéseket a karaktereiddel kapcsolatban, legfőképpen azt, hogy ki, mit, és miért csinál. Ha a történeted közvetlenül vagy közvetve választ ad ezekre, akkor jó úton haladsz. Jó kiindulópont lehet Egri Lajos könyve, amiben összeszedi, hogy hogyan érdemes felépíteni egy karaktert. Szintén hasznos az itt is publikált sorozat Orson Scott Card-tól, amiben a karakter tálalásáról ír.

    Egy megjegyzés: a (tengeri) herkentyűknek nem kell áram, annál inkább a szerkentyűknek (vagy a kütyüknek).

  44. Marcus said,

    2011. április 17., vasárnap - 3:38 du.

    Sziasztok!

    Néma Ákos: Világok

    Jó ötlet, érdekes összecsapás, jó nyelvezet, jó nevek, de sajnos ennél többet nem ad a mű.

    Először is szerintem az eleje nincsen összhangban a teljes novellával, teljesen más hangulatot építesz fel. Ez gondolom, tudatos akart volna lenni, de míg a parkban sétálók viselkedése azért nyugodt, mert nem tudnak semmit, addig a két szereplő viselkedését (az egyik nyugisan üldögél a medence peremén) semmi nem magyarázza. Éppen ezért nagyon a levegőben lóg maga a harcjelenet, mivel az olvasó agyát rárakod egy sínre, de egy másikon haladsz tovább, átmenet nélkül.

    A harc közbeni beszélgetés határeset. Tulajdonképpen érdekes, hogy viszonylag bonyolult dolgokat beszélnek meg közben, ez adhatna egyéni ízt a jelenetnek, de azért becsúszik jópár szobalány-inas mondat is. Mondanám, hogy egyszerűen csak gondold végig, hogy mi az, ami a karaktereknek egyértelmű, és ezért nem mondják el külön, és mi az, amiről tényleg beszélgetnének… de tudom, hogy nem egyszerű, mivel én kétségbeesetten irtogattam a legutóbbi írásomból ezeket. Arra pedig ügyelj, hogy a jól hangzó kifejezések álljanak össze értelmezhető egésszé az olvasó számára is, mert most inkább olyan hatást kelt, mintha te sem tudtad volna, hogy mit is akarsz mondani. (Az írói bizonytalanság, vagy annak látszata, érdektelenné teheti az olvasót.)

    U.i.: Milyen az az archaikus mosoly?

  45. Jose said,

    2011. április 17., vasárnap - 7:38 du.

    Sziasztok!

    Elküldtem a ‘Kutya világ’ 1.1-et, ma végre erőt vettem magamon, és pár órát rászántam. Nagy átírás nincs benne, inkább próbáltam a hibákra koncentrálni, amikre felhívtátok a figyelmem.
    Egy-kettő tudatosan nem lett kijavítva: pld elején Sinlclaire írtad, hogy “Felköhög” – kicsoda. Próbáltam inkább úgy írni ezt a bevezető részt úgy megírni, hogy egyértelmű legyen, végig Heroldról van szó, ha valami cselekvés van, hacsak ezt külön nem jelzem, hogy más.

    “De” “hogy” ezekre próbáltam odafigyelni, igaz lustán átjavítva, keveset átfogalmazással megoldva.

    Hosszas magyarázat kivágva, a végén is lecsippentettem, amikor elalszik Herold a menhelyen, és álmodik pár soron át, mert feleslegesen megtöri a lezáró szakaszt, és ráadásul még a poén minimális megjelenését a végén is értelmetlenné teszi, ha már itt láthatóan nem önmaga.
    Tényleg igaz, amit King is ír, hogy 10%-ot nyugodtan lehet vágni az elsőre késznek titulált verzión, és kell is.

    A címet is átírtam, a szövegben is immár megjelenő mondat.
    Most már majd átnézem, hogy kinek a művére nem reagáltam anno, aztán jövök. 😉

    Gren:
    Nekem jobban tetszett ez a második változat, egyet kivéve, amire pont én tettem észrevételt, és ezért elnézést: a végén ahogy Néma Ákos is írta, talán tényleg elég volt annyi, ami az eredetiben. Ugyan nekem tetszett így is a vége, de tévedtem, a kevesebb itt a több.

  46. Jose said,

    2011. április 17., vasárnap - 8:09 du.

    Marcus:

    Köszönöm az észrevételeket!

    A történetből kb ennyit gondoltam kihozni, csak elszámítottam magam az infó adagolásával (nyilvánvalóan egy egyszerű ötlet volt, amihez elég profinak kéne lennem, hogy feszültté tudjam tenni).
    Valójában több cselekményt akartam bele, vagyis egy részben sikeres szökést is, hogy valóban kijut az ágyból, és maga fedez fel dolgokat, mielőtt a prof (és segítői) ismét elkapják, mielőtt egyáltalán kijutna. Tehát eredetileg úgy gondoltam, hogy nincs monológ, hanem már a gyanús lányt látva szökni próbál, és maga fedezi fel, hogy nem is kórházban van, és mi a szitu.
    Nekem ez jobban tetszett volna, de úgy döntöttem, hogy mivel nehéz helyzetbe hoztam bár elvileg megvan a megoldás, hogy kiszökjön, de:
    – nem akartam sablont írni, hogy ojjé sikerül neki
    – tartani akartam a max 20k leütés terjedelmet. Meg sem próbáltam szökéssel együtt tartani, így maradt a párbeszédes megoldás. De lehet, hogy magamnak majd megpróbálom egyszer átírni teljesen a “megszökős, saját maga rájövős” megoldásban.

    Amit pedig írtál, hogy mi lenne, ha az elejétől már kutya lenne, csak még maga sem jött rá – Sinclare pont erről írt egy változatot érdekességképpen, és elküldte nekem. Ha ő hozzájárul, és gondolod, akkor elküldöm neked, akár ki is tehetjük, abból is lehet tanulni. Nekem tetszett az ő megoldása, láthatóan rutinosabb versenyző. 😉

  47. Marcus said,

    2011. április 17., vasárnap - 8:22 du.

    Sziasztok!

    Sinclaire: A felleghajtós férfi

    Biztos kézzel fonod a mondatokat, de az egész mégsem ad ki egy jó novellát.

    Először is a cím. Akárcsak más novelláidnál, itt is választhattál volna egy kevésbé általános, magához a történethez közelebb álló címet. Egy jó cím inspirációt is jelenthet, ha esetleg előre még nem tudod végig, hogy merre is akarsz majd haladni a sztorival.

    Aztán a világ. Szép és jó, hogy gőzpunk, plusz még mágia is, biztosan nagy kavarásokat lehet benne rendezni, esetleg szerepjátékhoz is ideális… de te ezt nem használod ki. Néha elrobog egy-egy gőzteherautó, az utolsó mozgó alkatrészt is gőz hajtja, de ezek csak üres díszletek, nem építed be az ezekből adódó környezeti-társadalmi állapotokat a történetedbe, pedig pont tőled várnám ezt el leginkább. Egy-két kütyü kicserélésével ez a történet (is) játszódhatna fantasy, sci-fi, vagy akár jelenkori környezetben is.

    És a szerkezet. Megint kapunk egy közepesen érdekes, elhúzott középső részt (ami egy fokkal jobb, mint az LFG-s novelládban, de vehetted volna rövidebbre), aztán pedig egy összecsapott, inas-szobalány (ugye-ugye :)) párbeszédes befejezést. Tudom, hogy tudsz te ennél (sokkal) jobbat is.

    Egy kis nyelvi megjegyzés: kicsit túlhasználod az igekötőket (gyöngyöztek elő, kaparászott elő), erre figyelj oda kicsit jobban.

  48. Marcus said,

    2011. április 17., vasárnap - 8:32 du.

    Sziasztok!

    Kikerült Jose 1.1-es verziója.

    Mindenki: Az újak szerintem jók. Határozottan. És ez jó. 🙂

    Jose: A 20K-s határ láthatóan nem tett jót sem neked, sem Sinclaire-nek, de a későbbi feladatoknál nincs határ, úgyhogy elboríthattok minket a kisregényeitekkel. 🙂 A Sinclaire-féle verzió pedig – ha ő is benne van – szerintem simán jöhet, ha már ilyen lelkes volt.

  49. Sinclare said,

    2011. április 17., vasárnap - 9:45 du.

    Köszi a kritikákat, most már lesz időm a tieteket is sorra venni (az LFG-s pályázatot is alig tudtam befejezni).

    Marcus:
    A címekkel gondjaim szoktak lenni, erre kiemelten oda fogok figyelni a későbbiekben.
    Azt hiszem még korábban volt egy beszélgetésfolyam erről, és ott írtam, hogy a zsánereket háttérnek szeretem. A társadalom és problémái ennél a novellánál nem lettek kidomborítva, még a gőzpunknál is skiccesebbek, de most nem is akartam túlhangsúlyozni. Inkább az egyéni vonalra koncentráltam, de még nem volt időm (újra)átdolgozni a kritikák alapján.
    Lehet, hogy furán hangzik, számomra azok a történetek a kedvencek sok év, vagy akár több évtized után is, amelyek bárhol játszódhatnának.

    Nem ragozom tovább, nem ez a legjobb novellám. 🙂 Elküldjem az LFG-re beadott végleges verziómat?

    NémaÁkos: jogos a meglátás, hogy a leíró rész kicsit lelóg a novelláról, jól rátapintottál, az első leírt mondat a cigaretta eltaposása volt. Neked is hálás köszönetem a kritikai észrevételekért, át fogom írni, mert egyenetlen maradt több helyen. Külön öröm, hogy rájöttél a palládiumos megoldásra, azért készült abból és nem bőrből, mert a kémiában a szomszédos elemszámú anyagokat a “legkönnyebb” átalakítani egymásba, a kadmium viszont rendkívül ritka még a modern kitermelési módszerek mellett is.


Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: