Hökkentő: A Requiem

Így vagy úgy, néha eléggé közvetett módon, de a MAGUS nyilvánvalóan nagy hatással volt a magyar fantasy irodalomra és szerepjátékokra. Ezért nem ért még véget a hökkentőben azon világok sora, amelyek valamilyen módon kapcsolatban állnak a MAGUS-sal.

A Requiem is ilyen szerepjáték volt. Ígéretes kezdeményezésnek indult, már az alapkönyvön dolgozó stáblista is impresszív: a Codex alkotói (Nyúl, Hawkwood) mellett itt vannak még Szebeni Vilmos (Roland Morgan), Csigás Gábor, és Juhász Viktor (Jonathan Sparks) is. Az illusztrátorok között pedig többek közt ott van Sánta Kira is. Az alapkönyv ennek megfelelően a Codex kiadványokhoz hasonlóan igényes kivitelezésű. Sajnos az a helyzet, hogy bár régóta tervben van az elolvasása, a rendszert és a világot én magam még nem ismerem annyira, hogy érdemben nyilatkozni tudjak róla. Mindenesetre egyes vélemények szerint a világ kicsit sablonos, ugyanakkor a rendszer kitűnő, és ha más nem is, jó ötleteket adhat saját játékokhoz, háziszabályokhoz.

A világhoz egy regény is megjelent, Relikvia címen, Jonathan Sparks tollából, ami (szintén tervben van, szintén csak hallomásból) elég jó.

Sajnos a játék ugyanarra a sorsra jutott, mint a Codex vagy más magyar kezdeményezések, talán csak az a különbség, hogy még rövidebben szenvedett. Öröm az ürömben, hogy mind az alapkönyv, mind a regény néhány száz forintért beszerezhető olcsó könyvesboltokban, így a bepróbálás egyáltalán nem kerül sokba. Aki jobban ismeri a rendszert és a világot, nyugodtan írja le a kommentekben, hogy mi a véleménye róla, illetve hogy szerinte manapság megállná-e a helyét (akár más formátumban is, például számítógépes játékként).

Reklámok

Elhunyt Zsilvölgyi Csaba (Max)

Az rpg.hu-n olvashatjuk a szomorú hírt, miszerint tegnap elhunyt Zsilvölgyi Csaba, alias Max, a MAGUS és a Codex képi világának megalkotója, valamint számos kitűnő illusztráció, festmény, grafika készítője.  Aki nosztalgiával szeretne rá emlékezni, lapozza fel a Nagy Zöldet, vagy bármely Codex kiadványt, vagy nézze meg a weboldalát. Nyugodjék békében.

Hökkentő: A századik

Kicsit rendhagyó hökkentő lesz a mai, ugyanis elérkeztünk a századik bejegyzéshez.

Rendszeresen el szoktam felejteni egyébként a különféle “nagy eseményeket”, például most vettem észre, hogy fél éve (!) öt éves lett az Enrawelli Tudástár. Bevallom, néha kicsit nehéz tartani az ütemet, hogy tényleg legyen minden héten legalább egy (nem scriptoriumos) bejegyzés, és persze az lenne az igazi, ha szerepjátékos, illetve világleíró anyagok is kikerülnének. Úgyhogy kérdezem is: mit látnátok szívesen, mit untok, mi a véleményetek az oldalról?

És persze a szokásos felhívás: írjatok! Nyugodtan jöhetnek rövidebb bejegyzés hosszúságú anyagok is, nekem az is segítség (mennyi hökkentő téma lehetne például…).

Vitakör: Hősiesség vagy realizmus?

Aktuális körkérdésünk a MAGUS irodalmát és a szerepjátékot egyaránt érinti.

Melyiket preferálod, a hősiesebb vagy a realisztikusabb MAGUS-t?

Az irodalomban melyiket olvasod szívesebben? Vagy jól megfér a kettő egymás mellett? És a szerepjátékban? Milyen irányt tartanál követendőnek egy fejlesztés során?

Nagy nyári hírösszefoglaló

Egyesek elfelejtik, hogy nyáron uborkaszezonnak kellene lennie. Most a MAGUS körül elég sokan voltak ilyenek, nézzük szépen sorban.

Vitakör: Az osztott világok irodalma

Az új szezont kezdjük egy kényes kérdéssel:

A MAGUS irodalma lehet színvonalas?

Rossz a kérdés persze, ennél azért összetettebb a probléma. De mégis… ha valaki MAGUS-hoz (vagy bármilyen osztott világhoz) ír regényt vagy novellát, az semmiképpen sem képviselhet magas irodalmi színvonalat? Olyan korlátot jelent egy már létező világ, ami meghatároz egy színvonal-plafont? Avagy a setting tényleg egy irodalmi üvegplafon? Miért van az, hogy a külföldi nagy írók a saját világaikra írnak? Vagy ami érdekesebb: az osztott világokra írt műveikkel befutott írók jobb teljesítményt nyújtanak, amikor teljesen saját ötleteket valósítanak meg? És van olyan MAGUS mű, ami tényleg jó akkor is, ha eltekintünk a fanboyizmusunktól?

%d blogger ezt kedveli: