Hökkentő: Felosztott területek

Ha alaposan megnézzük az Ynev világához íródott regényeket és leírásokat, hamar egyértelművé válhat, hogy egyes íróknak megvannak a saját területeik, népeik, fajaik, amellyel mélységben foglalkoznak. Természetesen mindenki kalandozik erre-arra, akár egymás területén is. Van, aki tulajdonképpen többet írt máshova, mint amit alább sajátjaként emlegetek, de azért ha megkérdezzük, talán mégis ő ott a szakértő.

A mostani hökkentőben ezeket a területeket próbáltam meg összegyűjteni, de ha többről vagy másról tudtok, jelezzétek bátran a hozzászólásokban. Tehát:

  • Alan O’Connor: Yankari Pentád, Cranta, egyes hatodkori mágiaformák
  • Heidel Dan: Ryek, Kyria, Hatodkor
  • Ian Russel: Démonikus Ó-Birodalom, Hatodkor Dél-Yneven, khálok
  • Jan van den Boomen: Toron, Kyria, törpék
  • John J. Sherwood: elfek, Másodkor
  • Raoul Renier: Krán, aquirok
  • Ryan Hawkwood: Beriquel
  • Wayne Chapman: Jelhordozók, Korfordulók

Vitakör: Mesélős vagy precíz leírás?

A minap olvastam ki az Enoszuke kiegészítőt, és ennek kapcsán merült fel bennem a kérdés, hogy a MAGUS világleírásaiban élő hagyományok közül melyik a jobb? Van ugye a száraz, de pontosabb információátadás (Enoszuke, Északi Szövetség, alapkönyvek), illetve van a valaki által elmesélt történet, a maga szubjektivitásával, pontatlanságaival (Summarium, Toron). Ti melyiket preferáljátok?

Pontos és száraz leírások legyenek a világkönyvekben, vagy inkább szubjektív mesélősök?

Mit akarunk megtudni egy-egy leírásból? Mi az elsődleges szempont – a szerepjátékban való felhasználhatóság vagy az élvezetes olvasás? Van-e ideális keveréke a két módszernek? Ha igen, mi lehetne a két összetevő ideális aránya?

Bevallom, én a Summariumos módszerre mindig is úgy tekintettem, mint amivel a lusta írók/fejlesztők takaróznak, hogy később sokkal könnyebben meg lehessen magyarázni egy-egy összefüggést (vagy nkább annak hiányát). Ugyanakkor persze nagyon élveztem a leírásokat, rengeteg ötletet adtak. Úgy gondoltam, hogy az Enoszuke üdítő változatosság lesz a maga pontos, részletes leírásaival. Nos, számomra ez a kieg volt a valaha olvasott legunalmasabb szerepjáték-kiegészítő. Mondhatnám, hogy a Japán-másolás miatt, de akkor miért érdekel mégis a Japánról szóló útikönyv, ez pedig nem? Lehet, hogy az egész sokkal jobban sült volna el, ha Enoszukét mondjuk egy külhoni utazó szemével mutatják be?

Scriptorium: 5. forduló feladatkiírás (frissítve)

Nézőpontokkal kapcsolatos feladat.

Olvass tovább »

Hökkentő: A Nagy Fehér

Az ezredforduló környékén szétesett az addigi fejlesztőcsapat, Yardain vezetésével megalakult a Szürkecsuklyás Testvériség, soraiban a kitartóbb fejlesztőkkel, egy másik vonalon pedig elindult az akkoriban nagyon népszerű OGL rendszerre való átültetés. Az elv az volt, hogy ez egy modern, elterjedt rendszer, ezt használja a D&D 3. kiadása, és számos más népszerű játék is ezt választotta aktuális kiadásához (Call of Cthulhu, Star Wars, Legend of the Five Rings, stb.).

Mintegy mellesleg kiadót is váltott a MAGUS, és a felszínen úgy tűnt, hogy egy-két év hallgatás után megint jöhet az „aranykor”. Az Inomi elkezdett regényeket és antológiákat kiadni, megújult a logo, az új fejlesztőcsapat pedig megígért mindent, amit csak lehetett.

Az Alapkönyv eléggé vaskosra sikeredett (600 oldal), és a design-ra sem lehetett igazán panasz, legalábbis első ránézésre. A rendszer is hasonló módon jónak tűnt az olvasás elkezdésekor. Aztán jöttek a hibák, elgépelések, köztük egészen brutálisak. A design-ról is hamar kiderült, hogy átgondolatlan, gyorsan összedobott katyvaszról van szó. Rengeteg kavarás volt a háttérben, mind a fejlesztés, mind a pénzügyek körül, és hát persze a jogok sem voltak egészen rendben, ahogy ezt ma már tudjuk. Nézzük inkább magát a könyvet.

Az Alapkönyv tele van olyan ötletekkel, amelyek önmagukban nagyon ígéretes koncepciók. (Mivel többek között a tesztelői javaslatokat is figyelmen kívül hagyták a „mindentudó” fejlesztők, ezért a végleges formájuk nem éppen tökéletes.) Ilyen például az, hogy már a karakter előéletét is kasztokkal képezzük le, vagy a még többek tetszését elnyerő Kegy-rendszer a papi mágiában. A világleírás egyes részei sem voltak rosszak, köszönhetően a Szürkecsuklyások közreműködésének is. Az Alapkönyv egyes elemei némi átgondolást követően egy új rendszerben is jól használhatóak lennének… érdekes módon éppen azok, amelyek nem az alap d20 rendszerhez kötődnek.

A pénzügyi sikertelenség, a fejlesztők szélnek eresztése, no meg a perek hamar kivégezték a d20-as próbálkozást, pedig talán ha jobban átgondolják a rendszert, elegendő időt szánnak a szerkesztésre és a kivitelezésre, és nem utolsósorban rendszeresen támogatják kiegészítőkkel, akár még sikeres is lehetett volna. Ennek persze némileg ellentmond, hogy a külföldi d20 konverziók szinte mind megbuktak, a 2000-es évek közepétől az új trend az lett, hogy mindenki visszatért az eredeti rendszerhez. Így hát ha másra nem, arra mindenképpen jó volt az Alapkönyv kudarca, hogy megmutassa, hogyan ne fejlesszünk MAGUS-t. Kérdés, hogy az új generációk tanulnak-e belőle.

Scriptorium: A narráció (frissítve)

Narráció és nézőpontok.

Olvass tovább »

Hökkentő: Az álnevek hagyománya

Manapság talán hihetetlennek tűnik, de a MAGUS megjelenésekor a legtöbb olvasónak és játékosnak egyértelmű volt, hogy Wayne Chapman, Dale Avery, Ryan Hawkwood, valamint társaik mind angolszász írók. Kivéve persze Raoul Renier-t, aki Kanadából vagy Franciaországból keveredett valahogy közéjük. Ráadásul egy-két termékenyebb író hajlamos volt több álnéven is alkotni, így aztán bennfenntesnek kellett lennie annak, aki el akart igazodni valakinek a bibliográfiájában.

A 90-es évek második felére egyre több olvasó ismerte fel, hogy itt valójában magyar szerzőkről van szó, de ekkor már késő volt: beszippantotta őket Ynev varázsa. Persze ezen felismerésben az is segített, hogy a könyvek impresszumában konkrétan megjelent, hogy mi a szerző eredeti, magyar neve.

Az idegen nyelvű álnevek hagyománya mind a mai napig megmaradt a MAGUS írói körében, bár az angolszász mellett megjelent a holland, az ír, a francia és más (esetenként igencsak fiktív-gyanús) nyelvek is. Eredeti magyar néven publikálók is vannak már, igaz, ilyet még csak novelláskötetben láthattunk, regényig még egyik sem vitte, pedig van közöttük nem egy tehetséges alkotó is.

Az álnév kérdése manapság leginkább az új írók esetében merülhet fel, hiszen a régi nevek már eléggé bejáratottak. A magyar nevek elfogadottabbak ma már, ugyanakkor a régi reflexek képviselői is nagy számban képviselve vannak a piacon, azaz akik alapból elutasítják a magyar néven publikálókat. Utóbbiaknál ne tudatos döntésre gondoljunk; egyszerűen csak arról van szó, hogy egy idegen neven könnyebben megakad az ember szeme, különösen sci-fi vagy fantasy esetében, mint egy magyar néven.

Majd elválik, hogy idővel előtérbe kerülnek-e a magyar nevek a MAGUS írói körében, mindenesetre adott az idegen nevek hagyománya, és elvégre is nem olyan nagy baj ez.

Vitakör: Az ideális kiadó

A MAGUS történetében elég sok kiadó megfordult, és jelenleg is legalább három kiadó foglalkozik különféle kapcsolódó termékek készítésével és forgalmazásával. Eheti kérdésem egyfajta felhívás eddigi tevékenységük értékelésére, lehetőleg figyelmen kívül hagyva a pereket és a sárdobálást. Ha a múlt és a jelen MAGUS kiadóiból összegyúrhatnál egyet, akkor – a realitás talaján maradva…

Milyen lenne az ideális MAGUS kiadó?

Szerinted jó lenne-e, ha egy kiadó kezében lenne minden jog? Milyen kiadványokat, termékvonalakat adnál ki? Hogyan biztosítanád a minőségi munkát? Mit tennél rövid távon? Hogyan gondoskodnál a MAGUS hosszútávú fennmaradásáról? Avagy mit tennél egy kiadó helyében?

Heti hírösszefoglaló

  • Megjelent a Lavarhion fanzin 7. száma.
  • A Karnevál új kiadása (keményfedeles, egy kötet) lehetséges, hogy még márciusban kijön, de az április valószínűbbnek tűnik. A Delta tervei szerint havonta egy MAGUS könyv ideális megjelenési ütem lehetne, valószínűleg ehhez tartják magukat.
  • A Tuan ellenakciót indított, a Karnevál Inomis kiadását elég olcsón meg lehet venni, és jár mellé még egy Ezüst félhold blues regény is.

Egy kis technikai útmutató

Készítettem egy új aloldalt azoknak, akik a hozzászólásaikban szeretnének tag-eket használni (vastagbetű, dőlt betű, idézet, stb.), nézzétek meg oldalt.

Hökkentő: Az Új Tekercsek

A Summarium projekt elhalásával kicsit meghalt a remény, hogy egy igaz megújulást lássunk a MAGUS-ban. Azért a fejlesztők összeszedték az elkészült anyagok közül azt, ami használható volt, és kiadták nekünk.

Az Új Tekercsek nagyon régi ígéret volt, már az 1994-es Rúnákban rendszeresen felbukkant egy ilyen kiegészítő ötlete. Először egyfajta vegyesfelvágott lett volna, új kasztokkal, fajokkal, varázslatokkal, és persze opcionális szabályokkal. Végül a Második Törvénykönyv lett az, ami ezt a szerepet töltötte be. De hogy mennyire nem volt letisztult az Új Tekercsek tartalma, arra példa a fülszöveg, amiben olyan dolgok vannak megemlítve, melyek végül nem kerültek be a könyvbe. Mégis fontos kiegészítő lett belőle, mert félig megcsinálta a MAGUS reformját.

A sallangos részek nem sikerültek a legjobbra, gondolok itt az új fajokra és kasztokra, amelyek igencsak sablonosak lettek. A karakteralkotásról első ránézésre is lerítt, hogy használhatatlan, ennek ellenére elég sokan komolyan vették – hogy utána ezt róják fel a könyv egyik legfőbb hibájának. Amiben nagyot alkotott mégis, az természetesen az ötfokozatú képzettségrendszer volt. Igazából túl nagyot is. Eléggé egyedire és aprólékosra sikeredett az új rendszer, de egyrészt túl bonyolult volt, másrészt épp e bonyolultság miatt tele volt súlyos hibákkal. Az alapötlet mégis bejött azért sokaknak, mert sok csapat ezen képzettségrendszer így vagy úgy módosított változatával játszik manapság, illetve az Új Törvénykönyv is ezen rendszer lebutított verzióját használja. A lebutítottat szó szerint értem.

Manapság leginkább az a kérdés, hogy ebből a képzettségrendszerből hogyan lehetne átlátható, kezelhető rendszert készíteni úgy, hogy közben annak részletessége is megmaradjon. Alternatívaként általában az értékes, célszámos rendszerek szoktak felmerülni, illetve a háromfokozatú rendszer. Az előbbi szélesebb körben elterjedt, és lehetővé teszi a rendszer egységes kezelését, ugyanakkor egy kicsit meg is öli a hangulatot egyesek szerint (szerintem is). A három fokozattal pedig az a gond, hogy tulajdonképpen ugyanúgy ötfokozatú, csak kimarad a legalsó és a legfelső fok, így tehát önmagában különösebben nem egyszerűsít a rendszeren, inkább csak korlátozza a karakterek tudásának pontosabb leírását.

Hogy mi lesz az Új Tekercsek és a Summarium szellemi örökségének a sorsa szabályrendszer szintjén, még kérdéses. Talán egyszer valaki készít egy gördülékeny rendszert, ami megtartja ezen korábbi rendszerek pozitív tulajdonságait is.

Vitakör: ynev.hu agyvihar

Már húzódik egy ideje az ynev.hu indulása, de ez webes fejlesztéseknél szinte törvényszerű. Sajnos. De addig is van időnk egy kis ötletelésre, azaz:

Milyen legyen az ynev.hu?

Milyen tartalmakat látnál rajta szívesen? Mik legyenek az állandó oldalak? Milyen témákat szeretnél? Mi legyen a felhasználók szerepe, mennyire legyen webkettes? Milyen kapcsolatban legyenek a papíralapú és a webes publikációk? Milyen design-t képzelnétek el neki? Jöhet minden ötlet, akár kidolgozatlan is.

Scriptorium: 4. forduló feladatkiírás

Mostani témánk a helyszín, és annak leírása.

Olvass tovább »

Scriptorium: A 3. forduló értékelése (frissítve)

Nézzük, ki hogyan szerepelt a párbeszédek írásánál.

Olvass tovább »

Megjelent a Kígyófészek

Ma megjelent Shane Carrson-tól a Kígyófészek, a Kalandorkrónikák lapozgatós sorozat második darabja, amely Ifinben játszódik.

Hökkentő: A Codex

Nagyjából a Summarium írásával párhuzamosan futott egy másik fejlesztés is, amelyet a Valhallától távozott alkotók, Nyúl (Nyulászi Zsolt / Dale Avery), Ryan Hawkwood (Dr. Szalkai László), illetve Max (Zsilvölgyi Csaba) vittek. A Második Törvénykönyvben megjelent szabálymódosítások és egyéb opciók felvillantottak valamit abból az irányvonalból, amelyet Nyúl a MAGUS-sal követni szeretett volna. Tulajdonképpen a Codex ennek a MAGUS-fejlesztésnek egy alaposan továbbvitt változata lett, és ha már külön rendszer lett belőle, kitaláltak hozzá egy rendkívül hangulatos világot is a készítők, amely Maxnek köszönhetően arculatában is egyedire sikerült.

1996-ban jelent meg az alapkönyv, amelyet később a hasonlóan színvonalas Mappa (KM paraván), a Hegyvidéki Királyság (világleírás), valamint a máig etalonnak számító Grimoire (mágiarendszer ismertető) követett. Gondoljunk csak bele: a MAGUS-hoz az első igazi világleíró kiegészítő a 2008-ban megjelent Toron volt, miközben külföldi játékoknál a világ ismertetése előrébb való szempont, mint mondjuk a rendszer bővítése (legalábbis a D&D 4th edition előtt még az volt).

Az irodalmi rész kicsit döcögött, ugyanis megjelent három novelláskötet (Legendák Könyve, Legendák Könyve: Két történet, Legendák könyve: Hollók), valamint néhány rövidebb írás magazinokban és a weben, de például teljes regény (Ryan Hawkwood: Ha megszakad a napvilág) csak jóval a játék halála után, 2006-ban jelent meg hozzá. Néha felmerül a játék, vagy legalábbis a világ újjáélesztésének gondolata (gondoljunk csak a beígért PDF-es kiegészítőkre, vagy a Codex v2-re), de Hawkwood mester egyszemélyes harcához számos dolog hiányzik. Azért reméljük, az Angyalszárny című regény egyszer elkészül, és a jövőben talán több olyan történetet is olvashatunk, ami Abryss világához kapcsolódik.

Egy kérdés üthet még szeget egy MAGUS-rajongó fejébe: vajon mi lett volna, ha a MAGUS rendszere ezen a vonalon halad tovább, és ma ezzel játszanánk? Talán azok tudnának legbiztosabban véleményt mondani, akik valóban meglépték ezt, és mind a mai napig a Codex rendszerét felhasználva játszanak Ynev világán.

« Older entries

%d blogger ezt kedveli: