Hökkentő: Tartozások, tartozások

2010. január 27., szerda - 6:00 de. (hökkentő)
Tags: hökkentő, irodalom

A MAGUS egy különleges állatfajta a nemzetközi piachoz viszonyítva, mind irodalom, mind szerepjáték terén. Jó- és rosszindulattal egyaránt lehetne sorolni azon eseteket, mellyel ez a világ kivívta e rendkívül megtisztelő címet, de most koncentráljunk arra, ami talán a legtöbb (rendszeres) olvasót idegesíti: a tartozásokra.

A 90-es évek eleje óta hosszabb-rövidebb kihagyásokkal, de érkeznek az újabbnál újabb MAGUS regények, melyek közül nem egy valamely sorozat része. A baj csak az, hogy ezen sorozatok évek, vagy éppen évtizedek óta húzódnak, és nem is mindnek van remény a rövid időn belül való befejezésére. Megpróbálom sorravenni, hogy melyek is ezek a régóta fennálló tartozások.

Alan O’Connor Sianis és Hollóidők-ciklusa – O’Connor viszonylag termékeny író, így különösebben talán nem kell aggódnunk két sorozatának befejezése miatt. A Hollóidők befejezése idén várható, Sianis története ugyanakkor bizonytalanabb, hiszen az sem egészen nyilvánvaló, hogy hány részből fog állni a sorozat. Némi aggodalomra adhat okot, hogy a szerző más vizekre evezett legutóbbi könyvében (Gorviki vér), és hogy a Sianis-kötetek színvonala egyértelmű és egyenletes süllyedést mutat. Reménykedjünk, hogy a befejezés egyúttal feltámadás is lesz.

Dale Avery és A renegát – Az Inomi idején megjelent egy hirdetés a neten, amelyben beharangozták A renegát folytatását. Valószínű, hogy sosem volt túl komoly ez a dolog, de azért jó lett volna (jó lenne) valamit olvasni Avery-től.

Eric Crowe Vinidis-ciklusa – A Toroni vér lett volna a Vinidis-trilógia befejező kötete, azonban az első két kötet negatív fogadtatása miatt a süllyesztőbe került. Hogy ezt ki mennyire bánja, az egyéni preferencia kérdése.

Ian Russel Ősi vér ciklusa – A Fogadalom volt az egyik legjobb könyv az Inomi korszakból, mégis elég sokat kell várnunk a folytatásra. Hogy idén lesz-e, vagy lesz-e egyáltalán, nem tudjuk.

Jan van den Boomen Sogron lángjai II-je – A mesternek nem mindig van kedve azt írni, amit kell, hisz Boomen a Sogron lángjai I. óta írt egy regényt, számos novellát, és egy Toron világleírást is. Évek óta kapjuk az ígéreteket, hogy majd idén elkészül, most is csak reménykedhetünk, bár az író egyéb projektjei úgy tűnik, hogy kifutottak. Nem vagyok benne biztos, hogy az ilyen hosszú kihagyások jót tesznek a folytatásoknak, de persze az ellenkezője is igaz lehet. Oh, és ki tudja, lehet, hogy ez még csak egy trilógia második része lesz…

Raoul Renier Geor-ciklusa – Amikor megjelent az Acél és oroszlán, mindenki az újdonság varázsával vehette kezébe a könyvet, hiszen addig hosszabb lélegzetű művet csak Chapman írt Ynev világára. Senki sem tudta, mire számíthat, de a siker hamar egyértelművé vált. Nem kellett sokat várni (dehogynem) a folytatásra, a Korona és kehelyre, hogy aztán Geor karaktere a süllyesztőbe kerüljön, mielőtt végzetét beteljesíthette volna. Nem mintha túl sokan bántuk volna a Pokol megjelenését, de a kiégett fejvadász sztorijának végét mind a mai napig szívesen látnánk. Az író saját bevallása szerint eltávolodott a karaktertől, nem lenne képes még egy regényt neki szentelni… ugyanakkor nem zárkózna el egy antológiától, mely a mai divat szerinti kerettörténettel rendelkezne, és Geor történetét régi és új írók – a Vér városa kötetekhez hasonlóan Renier és barátai – fejeznék be egymással összefüggő novellák formájában.

Ray O’Sullivan Airun-ciklusa – A Sötét próféta elég régóta vesztegel Kránban, és igazából sejtelmünk sincs, hogy az író mikor akarja befejezni: idén ugyanúgy megtörténhet, mint mondjuk tíz év múlva. Vagy soha.

Peter McSky és a Kígyószív – A tizedik felemás sikert aratott, van, akinek bejött az idegenben tevékenykedő gorvikiak ábrázolása, van, aki szerint az egész történet erőltetett. Mindenesetre talán szorult némi tehetség az íróba, és a következő könyve azokról a kalandozókról szólt volna, akik Gro-Ugonba indultak Orwella Fekete Tőrének megszerzésére, mellyel az istennő viszzatérését akadályozták volna meg. Érdekes téma lett volna, az biztos.

Wayne Chapman Gorduin- és Garmacor-ciklusa – A legnagyobb mumus. 1990-ben jelent meg az első Gorduin-könyv, és bár visszanézve talán nem tűnik soknak, minden egyes új rész megjelenéséig a rajongóknak a kínok kínját kellett átélniük. A legkiugróbb a Keleti szél, melynek első kötete 1999-ben (11 éve!) jelent meg, és még fogalmunk sincs, hogy mennyit kell várnunk a harmadik, befejező kötetére. Emellett szót érdemel még a Garmacor-ciklus is, melynek első része 1998-ban jött ki, bár itt talán már mintha célegyenesben lenne a folytatás.

W. Hamilton Green és a Menzini játszma – A Renegátok megintcsak a felemás könyvek sorát gyarapítja a MAGUS történetében, a folytatásról pedig elég rémisztő hírek érkeztek ahhoz, hogy ne túl sokan várják epekedve.